Ugrás a tartalomra
Egy ács felépíthet egy házat, felépíthet egy falut, de még a legügyesebb ács sem építhet fel egymaga egy egész várost. A tengerész átkel az óceánon, távoli földeket ismer meg, jeges partokra lép ki (...). De még a leghíresebb kapitány sem képes bejárni minden szigetet, áthajózni minden tengeren. A tehetségtelen, lusta ember panaszkodik, hogy elment mellette az élet... fiatalon nehéz gyerekkorára panaszkodik, érett korában nehéz ifjúságára, öregen pedig szomorú felnőttkorára. De te mire panaszkodsz (...)? Száz élet kellene? Ezer? Millió?
Kapcsolódó idézetek
-
Készen állok, hajlok arra a bolondságra, hogy megnősüljek. Megkérem én a kezét bárkinek tizenöt és harminc között. Egy kis szépség, egy kedves mosoly, néhány hízelgő megjegyzés a tengerészetre, ennyi nekem elég is, s elveszett ember vagyok. Mi kell még egy tengerésznek, aki nem forgolódott annyit hölgyek között, hogy túlságos igényekkel lépjen fel?
Jane Austen
-
A tenger csak hullámcsapásokkal ajándékoz meg, és néha erősnek érezheted magad benne. (...) Tudom, hogy az életben nem az a fontos, hogy erős legyél, hanem hogy annak érezhesd magad, hogy legalább egyszer megmérettessél, hogy legalább egyszer a legősibb emberi körülmények körül találd magad. Hogy egyedül szállj szembe a vak és süket kővel. Amikor senki más nem segít, csak az eszed és a puszta kezed.
-
Nincs és nem is lehet olyan unalmas és szomorú város, melyben az okos, képzett ember felesleges volna. Tegyük fel, hogy e kétségtelenül elmaradott és durva város százezer lakója közül csak hárman vannak olyanok, mint önök. Önök az érzéketlen tömeget természetesen nem képesek meghódítani, lassanként engedniük kell majd, és elvesznek a százezres tömegben, az élet elfojtja önöket, de azért mégsem tûnnek el egészen, mégsem maradnak minden hatás nélkül. Később önök után talán már hat olyan ember lesz, mint önök, aztán tizenkettő, és így tovább, míg végül az ilyenfajta emberek alkotják majd a többséget. Két-három évszázad múltán az élet bámulatos szép lesz a földön. Az embernek ilyen életre van szüksége, és ha az eddig még nincs meg itten, meg kell sejtenünk, várnunk kell, álmodnunk kell róla, készülnünk kell rá. Ezért kell mindig többet látnunk és tudnunk, mint az apánk és nagyapánk tudott és látott.
Anton Pavlovics Csehov
-
Az élet olyan, mint a tenger, (...) melyet sokféle szél, vihar szánt végig, s az a bölcs, aki bizton tudja vezetni élete kisded hajóját a viharverte habokon.
Henryk Sienkiewicz
-
Egy szigetországnak vannak végei,
elmegy az ember a tengerig, és ott a vége.
Más országoknak nincsenek végei,
elmegy az ember valameddig,
és máris idegenben van.
Átnéz az ember, mondjuk, egy kerítés felett,
és arra gondol, az ott igazán lehetne a miénk is.
Ilyeneket gondol, sajnos, az ember.
Vajna Ádám
-
Én nem tudok sokat a tengerről, de azt tudom (...), milyen fontos az életben nem feltétlen erősnek lenni, csak azt érezni, hogy legalább egyszer megmérettess, hogy legalább egyszer a legősibb emberi körülmények között szembenézz a vak és süket sziklával, egyedül csak a saját kezed és eszed segítségével.
-
Nem élt hiába, akinek csak egyetlen igazi mestermûvet is sikerült teremtenie. De feltéve, hogy ezt nem sikerült elérnie, maga a törekvés is - sok főfájáson kívül - nem egy oly percet szerez, amely fölér minden egyéb nyomorúsággal.
Karl Stauffer-Bern
-
Az élet olyan, mint a viharos tenger, melyben csak dolgozik az ember. S ha egyszer céljára talál, csónakját felborítja a halál.
-
Tudunk vihart kelteni magunkban, s le is tudjuk csendesíteni a viharunkat. (...) Életünk valóban hajózás a nyílt tengeren, ahol nem lehet tudni, milyen vihart hoz a következő óra - de azért azon a hajón egy Kormányos is van!
Müller Péter
-
Akit a tenger vár, annak minden akadály kicsi. Még a hegyet is megkerüli. Vagy lyukat váj benne, és idővel föloldja még a köveket is. Tanulj a víztől, nem lehet legyőzni. (...) Ezt a szót, hogy "akadály", nem ismeri.
Müller Péter