Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Egy író számára az a legeslegnagyobb szégyen, ha rajtakapják, hogy egy másik írót plagizál. A második legnagyobb szégyen az, ha egy másik íróra hasonlít. Az eredetietlenség nem ennyire nagy szégyen, de ugyanannyira megalázó: egy kritikus nem sok rosszabbat mondhat egy regényről, mint hogy eredetietlen. Az, hogy egy másik író mûvéhez hasonlót írni szégyen, de eredetietlen dolgot írni nem, mindössze lealacsonyító, döntő jelentőségû különbség, ami arról árulkodik, hogy korunkban milyen központi szerepet tölt be a személyiségkultusz. (...) Nem az a legfontosabb, hogy mit mond egy adott hang, hanem az, hogy a csak rá jellemző módon mondja.

Karl Ove Knausgard
🔮 Jövőkép 💔 Kapcsolat vége
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Amikor az ember rátalál a saját hangjára, rájön, hogy csak egy ember van, akit utánozhat, és az ő maga. (...) Ettől lesz hiteles. Az írás egyik paradoxona, hogy az utánzáson keresztül vezet az út az egyediséghez. Billy Collins
  2. Tök mindegy, hogy az író kinek ír: magának, az olvasónak, a kritikusnak, a kánonnak, az Istennek, az örökkévalóságnak. Úgyis csak azt tud írni, amit a tehetsége és a szorgalma megenged. (...) Az írói szándék és a végeredmény tehát két külön dolog. Csak a könyv számít, az, hogy az író milyen hülyeségeket beszél össze, az már nem annyira. Az idővel lekopik. Cserna-Szabó András
  3. Az író valahogy nem is az erényeivel igazán író, hanem inkább azzal, ami hibás, selejtes, tökéletlen benne -, ez a hiba igazán ő. Márai Sándor
  4. Az író, ha valóban író, önmagából kiindulva és legtöbbször önmagáról ír, és ha a szavai jelentenek valamit, az csupán azért lehetséges, mert hû önmagához, a saját hangjához és ritmusához. A tartalom, a téma az írás mellékterméke, nem pedig a lényege. Aharon Appelfeld
  5. Ha egyszer hazudsz nekem, az a te szégyened. Ha másodjára hazudsz nekem, az az én szégyenem.
  6. Aki ír, az könnyebben is olvas, mûveltebb lesz, könnyebben képzeli bele magát mások helyzetébe, türelmesebb, elfogadóbb magával és másokkal. Aki ír, az kénytelen újra és újra átnézni, javítani, újra átnézni és újra javítani. Ha ezt megtanulja, tudni fogja, hogy 1. hibázni szabad, a hiba előre visz; 2. ahogy a szövegemre rá tudok nézni kívülállóként, mérlegelem mások véleményét, úgy ezt a jellememmel kapcsolatban is megtehetem. Horváth Viktor
  7. Van, ami olvasandó, van, ami mondandó, de mind-mind megírandó, mert költészetben szégyen nincsen; akár a születés, akár a halál, oly szégyentelen a líra. Páskándi Géza
  8. Szerkesztőnek lenni olyan, mintha magadra öltenéd a láthatatlanná tevő köpenyt. Az a dolgod, hogy az olvasónak még csak eszébe se jusson rákeresni a kolofonban a nevedre, a kritikusok ne a te stílusodat, jó ritmusú prózád, kidolgozott karaktereid dicsérjék, hanem természetesen a szerzőét, aki - jó esetben - egy interjú vagy egy utószó közepén megemlít mint egy olyan barátot, akinek viszonylag sokat köszönhet. Nem csoda, hogy nincs szerkesztők díja sem, de ha volna is, akár bal-, akár jobboldali, valószínûleg bajban lennének a bírák, mert mi alapján ítélnék oda? Soha nem árulhatod el, milyen volt az eredeti kézirat. Ughy Szabina
  9. A szégyen nem a gyávák átka, nem a ravaszoké, és nem azoké, akiket valamivel lelepleztek. A szégyen a megsemmisülés, az az érzés, hogy hiába minden erőfeszítés. Ilyen a valódi szégyen.
  10. A bûntudattal meg lehet küzdeni, az nem olyan veszélyes. Ami megöli az embert, az a szégyen. A különbség óriási, de senki nem akarja tudni. A bûntudat arról szól, hogy mit tettem. A szégyen pedig arról, hogy ki vagyok, vagy mi vagyok én. A szégyen a lényemet támadja meg, a bûntudat csak a cselekedetemet. Feldmár András
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat