Ugrás a tartalomra
Egy könyv minden mondata jelent valamit, a szövegből kiszakítva is, de a maga helyén összefonódik a többi mondat jelentésével, az előzőkével és a következőkével. Ebből az átszivárgásból, összenövésből és halmozódásból keletkezik végül az időben mozdulatlan gondolat: a mû.
Kapcsolódó idézetek
-
Lehet, hogy van a regényeknek idejük, hogy eljő az ő idejük, akár többször is, jön-megy egy könyv ideje, s mikor ideje van, s az itt, akkor hangosabban szól, lehet, mindenesetre én azt is gondolom, hogy az irodalmi mûveknek, és nemcsak a remekmûveknek, mindig és akárhol van, lesz egy fölülete, szintje, dimenziója, egy oldala, ami mutatja magát, ami él, ami nézhető. Ami felénk fordul. Változik az idő, változunk benne mi, a mû pedig végtelen. Akár egy élőlény: kimeríthetetlen.
Esterházy Péter
-
Egy mû mindig fragmentumokból épül, mindig nyitott - egyik eleme a másikból nyílik ki és minden néző mást visz magával az előadásból.
-
Bármit olvasunk, azt a képzeletünkben is meg kell teremtenünk magunknak, és az, amit megteremtettünk, teljesen más lesz, mint amit valaki más ugyanannak a könyvnek az olvasása során megteremt. Emiatt nevezik az olvasást újrateremtő, újraalkotó folyamatnak, mert bármely mû értelmezése a saját élettapasztalataink, emlékeink, sérelmeink, örömeink függvényében történik.
-
Minden kultúra bonyolult gondolatok, érzelmek, cselekvésformák, és számtalan tárgy aktívan összefüggő kapcsolata. Ahogyan ezek változnak, úgy változhat a jelentése annak a néhány sornak, amit adott korban jónak, szépnek, "mû"-nek gondoltak.
Csányi Vilmos
-
Sajnos, kétszer, sőt háromszor is el kell olvasni valamit - így teszek én, és így tesznek író barátaim is: tulajdonképpen a kedvenc könyveinket olvassuk állandóan, újra meg újra. Mindig valami újat talál bennük az ember, s éppen a mese, a cselekmény az, amely ilyenkor lehullik a mûről, mert az ember már nem várja izgatottan, hogy mi fog történni. S a mese helyett érvényesül a sokkal döntőbb, ami sohasem témája vagy tárgya a regénynek - de maga a mû.
Ottlik Géza
-
Az írás maradandóvá rögzíti a közlést. A betûkbe zárt gondolat, kérés, panasz vagy érzés nem enyészik el pillanatok alatt, mint a mindenkori jelenben keletkező és rögtön a múltba hulló emberi cselekvés: a beszéd. Ezért érzünk fokozott felelősséget minden egyes szó papírra vetésekor. Egy-egy meggondolatlan, az indulat hevében született írásmû sok későbbi kellemetlenség forrása lehet.
-
Egy jó mû olyan, akár egy gondolatgép, amely visszatükrözi a mûvész eszméit, reményeit, humorát, vereségeit, megérzéseit, tapasztalatait és érzéseit.
-
Ha tízezer ember olvassa is egy időben ugyanazt a könyvet, mindegyikük saját látványát idézi fel, saját hangjait, mozdulatait, arcvonásait, érzelmeit teremti meg. Nem egy könyv lesz az, hanem tízezer. Nem csak a szerző alkotása lesz, hanem a szerző és minden egyes olvasó együttmûködésének gyümölcse.
Isaac Asimov
-
Minden könyv más, pedig mindegyikben ugyanazok a szavak vannak. Csak más sorrendben. (...) Az írók azt a néhány betût rakosgatják ide-oda, mégis rengeteg mindent el tudnak mondani! (...) Azt gondolná az ember, hogy egy idő után már nem is tudnak új sorrendet kitalálni.
Louis Sachar
-
Minden (...) könyvnek lelke van. Mindegyikben benne rejtőzik annak a lelke, aki írta, és mindazoké, akik olvasták, átélték és álmodtak róla. Ahányszor csak valaki a kezébe vesz egy könyvet, s tekintetével átfutja lapjait, a könyv szelleme újraéled, erőre kap.
Carlos Ruiz Zafón