Egy megszakadó szív hangja (...) talán halk, észrevehetetlenül halk, egyáltalán nem drámai. Mint amikor egy kimerült fecske szelíden a földre zuhan.

Kapcsolódó idézetek

1. A (...) csend olyan, mint a víz. Ha túl sokáig engedjük folydogálni, megtalálja a repedéseket, megfagy, és felrobbantja a szívünket. Fredrik Backman
2. Nézze, mily csendes a tenger színe, pedig mélyében bizonnyal háborog! Ilyen a szív is. A szenvedélyek nem szûnnek meg abban soha. És a remények sem. Beniczkyné Bajza Lenke
3. Csend van, amikor megállsz, csendje hótömbnek, jéglemeznek. Tisztán hallod, amint most üvegszívem szirmai töredeznek. Dsida Jenő
4. És valami tiszta csend üdve lebeg odalent. Nyiss utat e szûk csapáson, nyiss a szívig, kalapácsom! Henrik Ibsen
5. Amikor leejtünk egy poharat vagy egy tányért, hangos csörrenéssel törik össze. Amikor egy ablak vagy egy asztal törik el, vagy amikor egy kép leesik a falról, mind-mind zajt csap. De a szív, amikor összetörik, semmilyen hangot nem ad ki. (...) Hallgat, hogy azt kívánjuk, bárcsak szólna valami, hogy elterelje a figyelmünket a fájdalomról. Ha ad is hangot, az a belső hang. Üvölt, de nem hallja más, csak te. Olyan hangosan, hogy belecsendül a füled, hogy megfájdul a fejed. Fel-alá csapkod a mellkasodban, mint egy fogságba esett hatalmas fehér cápa, ordít, mint egy kölykétől megfosztott anyamedve. Így néz ki, így hangzik, csapkodó, rettegő, csapdába esett vadállat, ordít érzelmei rabjaként. Ez van a szerelemmel - senki sem érinthetetlen. Annyira vad és annyira nyers, mint amikor a nyílt sebet tengervízbe mártják. De amikor eltörik, mégis hallgat. Te csak ordítasz tovább odabenn, de senki se hallja. Cecelia Ahern
6. Szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz - idesereglik, ami tovatûnt, a fej lehajlik és lecsüng a kéz. József Attila
7. A csend olyan háttere a kimondott szónak, mint a nagy mélység a víztükör alatt, melyet nem látunk, de mégis megérinti szívünket.
8. Semmi sem csöndesebb a hónál. Csöndes, mint a szívem.
9. Az asszony szíve éppolyan, mint a tenger: nyugodtan, simán dobog, de senki sem lát a mélyére, és ha igen, úgy annak jaj. Rejtő Jenő
10. Mikor alszik a táj, csendes az éj, Nem száll a levél, nem zúg a szél. Keserédes csók íze még ajkamon izzik, És hangod még bennem él. Children of Distance