Mikor alszik a táj, csendes az éj, Nem száll a levél, nem zúg a szél. Keserédes csók íze még ajkamon izzik, És hangod még bennem él.

Kapcsolódó idézetek

1. Mozdulatlan táj már a szív, Csupa némaság. Elfelejtve jár útjain a vágy.
2. Az ágon hó pihen, csillog a fénye. Házakból szólni kezd halkan egy ének. Béke és csend honol, lelkedben érzed. Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!
3. Csókoljuk egymást, együtt pihenünk, Áltatjuk egymást, hogy egymásra vártunk, Halvány az ajkunk, könnyes a szemünk, Sápadt a lángunk. Ady Endre
4. Szerelmünk méze-kéje rejtőzzön mind sötétbe: Ámor, most meg se szólalj - a némaságba vész a csók, a sóhaj. Torquato Tasso
5. E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok. Ha rám így kedved van, maradhatok, ülhetsz csak tûrve, hogy dal nem dicsér, se jel, se láng, csak csönd, mely égig ér. Bereményi Géza
6. Hideg télben, az esti szélben A szó megszakad, benned ragad A fenyő színe, a kenyér íze, Az ősök dala, a szíved szava, A szülőföld hív haza. Ismerős Arcok
7. Lágy, szelíd szél. Pihenni betér. A gyertyaláng az árnyékoktól fél. Egy cseppnyi fény. S az éj zenél. A két szemedben ég a szenvedély. Tolvai Renáta
8. Puszta a föld, a hold ragyog - ne hidd, hogy újra megigézel. Szívemben fagyos csillagok jégborzadálya, csendje fészkel. Alekszandr Blok
9. Hideg csillagok égnek tar fák ága közt. Merengsz még? Aludj, egyedül alszom én is. Huzódzkodj össze s rám ne haragudj. József Attila
10. Az igazi szerelem színtelen, hallgatag, mint a hétköznapok. Csak az énekel, aki vár valakit. Az egymásra kulcsolt kezek hallgatagok.