Egy nagy tüzes üstökösnek, egy hullócsillagnak látom magamat. Mindenki megáll, felnéz és elakad a lélegzete "Azt nézd meg!" Azonban akkor - huss, már el is tûntem... és soha többé nem fognak olyat látni, de nem is lesznek képesek elfelejteni engem - soha.

Kapcsolódó idézetek

1. Olyan volt ő, mint a hullócsillag, amely átsuhan az égen. Egy villanás csupán, de amíg látszik, beragyogja az eget, és aki látta, nem felejti el soha többé.
2. Csillagot pillantunk meg a végtelen tér mélyén. Bámuljuk a fényét. Oly messze van. Mi félelmet kelthet egy távoli csillag? Egyszer csak egy éjszakán megmozdul. Remegő fény dereng körülötte. Íme, a közömbösnek hitt csillag vándorol. Nem csillag az, hanem üstökös, az ég szörnyû gyújtogatója. A csillag jön, nő, bíborfürtjeit rázza, rettenetessé növekszik, felénk tart. Ó, borzalom, egyenesen feléd tart! Az üstökös ismer téged, az üstökös kíván téged, az üstökös akar téged. Rettenetes mennyei rohanás. Túl sok fény jön feléd, megvakulsz. Túl sok élet, belehalsz. Jöttét, mely fénybe borítja egedet, már nem akarod. Nem kell a mélység szerelmi vágya. Szemed elé tartod kezedet, elvonulsz, elbújsz, azt hiszed, elmenekültél... Felpillantasz. A félelmetes csillag feletted ragyog. De nem csillag már, egész világ. Ismeretlen világ. Izzó lávatömeg. Mélységek falánk csodája. Betölti az eget, nincs ott más, csak ő. Smaragd volt az ég végtelenjén, gyémánt volt távolból, de közelről katlan. A lángja pörköl. Tûzhalálod mennyei forrósággal emészt. Victor Hugo
3. Nézz fel az égre! Minden csillag okkal ragyog odafent, akárcsak én, de én darabokra hullok. Lil Peep
4. A szerelem hulló csillag volt eddig nékem. Felmerült egy-egy kép gyakran emlékemben; s aztán csak hamar elmosódott; de most mást érezek; most nagyon érzem, hogy ezt a képet, mi szívemben felmerült, sohasem tudom felejteni. Rudnyánszky Gyula
5. Egyszer szerettem volna mosolyodat üstököshöz hasonlítani ami fényével kettéhasítja az eget, erejével, lángolva vágja szét, célt ad neki, hírré teszi (...) De minden üstökös csak azért jön, hogy aztán menjen, eltûnik, mi pedig itt maradunk a sötéttel, távolléttel, keserves magányban. Jón Kalman Stefánsson
6. Vajon ha én tûnnék el egyszer, azt észrevenné valaki?
7. Reám néztél s én mindent elejtettem. Meghallgattál és elakadt szavam. Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen; hogy tudjak élni, halni egymagam! József Attila
8. Nézem az apró kis fénylő pontokkal teli eget, és várok. Várom a hullócsillagot. És meg is érkezik. Csak egy szemvillanás. Ahogy végigfut az égen, majd eltûnik. Még egy pillanat sincs. Mégis gyönyörû, mégis lenyûgöző. Mégis várom. Újra és újra. Várom itt a padon. Mert egy csoda. Egy röpke pillanat alatt elmúló csoda. De igazán én mást várok. Egy soha nem múló Csodát. Nem a padon. Az életemben. Téged. Csitáry-Hock Tamás
9. Szemed tüzénél megvakulok, de lassan újra feljön a nap... Nélküled semmi vagyok. Ákos
10. Mikor a sziporkázó csillagokat bámulom, amint azok döbbenetes, gyönyörû alakokat rajzolnak ki, olyan, mintha a szemem megakadályozná, hogy bennük gyönyörködjek. Az egyetlen dolog, ami a szemem előtt lebeg, az egy arc. Egy ember arca, amit hiába próbálok, nem bírok kiverni a fejemből. Stephenie Meyer