Egy nap egy derék ember találkozott egy farkassal. A férfit lenyûgözte az állat szilajsága, ahogy mélyen, megfontoltan a szemébe nézett. Egy darabig mozdulatlanul álltak, aztán az ember megkérdezte: "Tudom, hogy nehéz a sorod. Mit tehetünk mi, emberek hogy megóvjuk az életedet?" A farkas egy pillanatig hallgatott, aztán így felelt: "Felejtsetek el."

Kapcsolódó idézetek

1. - Nagyon-nagyon régen, amikor még gyerek voltam, városkánk környékén farkasok jelentek meg. (...) Hajtóvadászatot szerveztek. Kiderült, hogy csak egyetlen farkas van... öreg, megátalkodott jószág volt. A háziállatokat nem is bántotta, tudta, mivel járhat az ilyesmi, de azért megszervezték a hajtóvadászatot. Ahogyan kell, kutyákkal (...) körbezárva a területet. Még minket, kisfiúkat is kiállítottak kereplőkkel... oda, ahol egyáltalán nem számítottak a farkas megjelenésére. (...) De a farkas éppen ott tört ki. A vadállat valamiben nyilván okosabb volt az embereknél. Nálunk nem volt semmilyen fegyver, szétfutottunk. Csak egy fiú maradt a helyén, forgatta a kereplőjét és üvöltött. Azt hitte, a farkas ettől majd visszarohan a hajtók felé. - És mi történt? - A farkas fellökte és széttépte a torkát. (...) Pedig egyszerûen ki is kerülhette volna. (...) Tudod, akkor tanultam meg, hogy senkit nem szabad sarokba szorítani... sem embert, sem állatot. Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
2. Volt már dolgod olyan emberekkel, akik alig egy óra alatt mindent elveszítettek? Reggel kilépsz a házból, ahol a feleséged, a gyermekeid, a szüleid élnek. Amikor hazaérsz, csupán egy füstölgő gödröt találsz a helyén. Azután valami történik veled - bizonyos mértékig megszûnsz embernek lenni. Többé nincs szükséged pénzre, dicsőségre; a bosszú válik az egyedüli örömöddé. És mivel már nem kapaszkodsz az életbe, a halál elkerül, a golyók elzúgnak melletted. Farkassá válsz.
3. Egy nap a ló és a fácán együtt falatozott a mezőn. A ló legelészett, a fácán pedig kullancsokat szedegetett a lóról - tökéletes párosítás. A fácán a mező túloldalán álló óriási fára pillantva így szólt: - Ó, jaj! Volt idő, amikor annak a fának a legfelső ágára is fel tudtam repülni. Most már ahhoz sincs elegendő erő a szárnyamban, hogy a legalsót elérjem. A ló közönyösen így felelt: - Csak mindennap csipegess egy keveset a ganémból, és figyeld meg, mi történik. Két héten belül a csúcson leszel. A fácán így válaszolt: - Ugyan már, ez ostobaság. Miket beszélsz? A ló erre: - Próbáld csak ki. Az egész emberiség ezt csinálja. A fácán habozva bár, de csipegetni kezdett. És íme, már az első nap elérte az első ágat. Két hét alatt pedig feljutott a legfelső ágig. Ott trónolt a fa tetején, és gyönyörködött a tájban Az öreg földmûves a hintaszékében ringatózva felfigyelt a kigömbölyödött vén fácánra a fa tetején. Elővette sörétesét, és lelőtte a madarat a fáról. A történet tanulsága: a sok lószar ugyan a csúcsra juttathat, de soha nem képes ott tartani! Sadhguru
4. Figyeld meg az életet: látsz valahol szomorúságot? Láttál már valaha depressziós fát? Vagy láttál már valaha szorongó madarat? Vagy idegbeteg állatot? Ugye nem? Az élet egyáltalán nem ilyen. Csak az ember tévedt el valahol. Osho
5. Azt hiszem, én olyan vagyok, mint egy magányos farkas. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem szeretem az embereket, de - az igazat megvallva - csak akkor kedvelem őket, ha lehetőségem van mélyen a szívükbe és fejükbe látni. Lugosi Béla
6. Egy nap (...) észreveszi az ember, hogy az élet gyakran nehéz és néha igazságtalan és kegyetlen. Kivánom neked, hogy ne ismerd meg a szomoru oldalát. De tudd meg és ne felejtsd el soha, hogy bátorsággal, becsületességgel az ember legyőz minden megpróbáltatást. Anatole France
7. Háromféle ember van ezen a világon. Birkák, farkasok és juhászkutyák. Néhányan szeretnék azt hinni, hogy nem létezik gonoszság. És ha találkoznak vele, nem tudják megvédeni magukat tőle. Õk a birkák. Vannak a ragadozók, akik erőszakkal kerekednek felül a gyengéken. Õk a farkasok. És végül vannak azok, akik készek erőszakot alkalmazni, de csak azért, hogy megvédjék a nyájat. Az ő dolguk az, hogy megküzdjenek a farkasokkal. Õk a juhászkutyák.
8. Nem tudom, mit rejt a sorsod, mosolyt hoz-e vagy könnyeket. Tanuld meg hát feledni a rosszat, s őrizd meg a boldog perceket. Ernest Hemingway
9. A szarvas így szólt: "Az Embernek megvan mindene. Több kívánsága nem lesz." Ám a bagoly azt mondta: "Nem így van. Tátongó lyukat láttam az Emberben. Csillapíthatatlan sóvárgást. Ettől szomorú, ezért akar még többet. Megy tovább, és elveszi, amit megkíván... Míg a Világ egyszer azt nem mondja: "Nem vagyok többé, nem maradt mit adnom."
10. Néha nem sikerül valami, vagy megfáradtál, elgyötrődtél, aztán egyszerre csak észreveszel a sokadalomban egy nyílt emberi szempárt, találkozol a tekintetével, és mintha megáldoztál volna, megkönnyebbül a lelked.