Egyetlen betegség sem feltétlenül csak egyetlen traumára vezethető vissza, sőt, sokszor konkrét trauma sem kell. (...) Nincs bûnös, pontosabban a rákbeteg nem bûnös azért, amiért nem jól érzett, vagy nem szerette magát, vagy haragudott, vagy önostorozó volt.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha valaki elégedett az életével, akkor nem próbál vélt vagy valódi sérelmeiért más csoportokat okolni, belső feszültségeit, konfliktusait másokra kivetíteni, bûnbakot képezni. Csakhogy olyan ember biztosan nem létezik, akinek nincs semmi baja, és olyan se nagyon, aki a bajaiért olykor ne próbálna meg másokat okolni.
2. Jogod van a saját traumádhoz. Jogod van érezni azt, hogy neked fáj, és neked rossz, és te ezt nem érdemelted. Az, hogy valakinek sokkal szarabb, nem azt jelenti, hogy neked nem szar vagy hogy te rinyálnál. Mindenkinek a saját traumájával van dolga. Amíg nem tudsz a másikon segíteni, nem tudod az ő traumáját könnyebbé tenni vagy segíteni begyógyítani, addig inkább ne mondj és ne tégy semmit. Csepelyi Adrienn
3. Attól még, hogy beteg vagyok, nem vagyok gyenge. Nem arról van szó, hogy nem találom meg a pozitív dolgokat az életben, vagy hogy a poharat nem látom félig telinek. Azért vagyok beteg, mert van egy betegségem (...). Ha valaki ettől állandóan pozitív és vidám lenne, én személy szerint aggódnék. Már nem érzem szükségét, hogy hazudjak, és úgy tegyek, mintha pozitívan állnék hozzá a betegségemhez.
4. Nincs abszolút, végső, nincs "felelős". Ha valaki megüt egy bottal, nem a botra leszel mérges, és nem is a lendítő karra, hanem a karhoz tartozó emberre. Ha viszont egy kicsit mélyebbre tekintesz, az emberben sem találhatod meg haragod alapvető okát vagy célpontját, hiszen ő a szó szoros értelmében nem tudja, mit tesz, következésképpen pillanatnyilag magánkívül van. Kit lehet hibáztatni vagy megbüntetni? Talán a szüleire kellene haragudnunk a szörnyû bánásmód miatt, amelyben egy védtelen gyermeket részesítettek. Vagy esetleg a világra, mert hiányzik belőle az együttérzés. Jon Kabat-Zinn
5. Sokan sokfélét mondanak a rákgyógyításról és -megelőzésről, arról, hogy mi kell hozzá, mi ártalmas, de az igazság az, hogy ilyenkor csupa egyéni életről beszélünk. Mindegyik más történet, más ember, más szív, más helyzet, más betegség. A gyógyulásnak pedig többféle útja lehet. Iller Barbara
6. A (...) traumáknál az ember néha ok nélkül vállalja magára a felelősséget. Ez egy kicsit olyan, mint az önbántalmazás. Néha megkönnyebbülünk, ha átvállaljuk a terhet. Logikátlannak tûnhet, mégis így van.
7. Szerelem, fájdalom... végtére mégsem lehet betegségnek minősíteni az életet csak azért, mert fáj. Italo Svevo
8. Ne misztifikáljuk a rákot! Bár még mindig sokan megrettennek a szó hallatán, de ez ma már nem a halálos ítélet szinonimája. Nem tagadható, hogy sokan meghalnak miatta, de egyre többen nem halnak meg, hanem meggyógyulnak. Aki pedig kap egy daganatos diagnózist, annak az ijedtség után vagy a fizikai és lelki hullámvölgyeket leszámítva nem azzal telik minden perce, hogy ezzel foglalkozzon. Attól még, hogy rákos vagyok, még élnem kell, dolgoznom kell, be kell vásárolni. Lehet, hogy sírok, de nevetek is: sokszor épp a humor, akár a morbid humor az, ami segít elviselhetővé tenni a terheket. A rák nem ír felül mindent. Bánfalvi Eszter
9. Aki csak kevéssé szenved, legyen büszke és bátor, amennyire kedve tartja, álljon ellene a sértéseknek, dacoljon, vagy fizessen rosszal a rosszért... én nem tehetem. Én érzek... Jane Austen
10. Az élet önmagának a jutalma, illetőleg önmagának a büntetése. Vannak boldogtalan panaszosok. Amivel az egyik élni tud, attól a másik szenved. Jogunkban áll nem panaszkodni. Konrád György