Egyvalamit megtanultam az iskolában: a gyerekek közti dinamika zûrös tud lenni. Bármilyen bájos jelenetnek vagyunk is tanúi a játszótéren, mögötte a folyton változó hierarchiák és szövetségek zsarnoksága húzódik.

Kapcsolódó idézetek

1. Az iskolában a tanárok számára láthatatlanul folyik a való élet. A gyerekek kiismerik a tanárok, a rendszer gyenge pontjait, és igyekeznek ezeket a maguk számára előnyösen kihasználni. Kommunikálnak egymással, leveleznek, sugdolóznak, amikor csak tudnak. A nyíltan ellenálló gyerekek hősök lesznek. Egyenlőtlen hatalmú ellenfelek között folyik az iskolának nevezett csendes háború.
2. A gyerekek valósága álmokból és játékokból épül fel. A hazugság észrevétlenül keveredik közéjük. De lehet, hogy a valóság minden ember számára ugyanilyen. Álmok, játékok, hazugságok. Riikka Pulkkinen
3. Egy olyan osztályban, ahová sokféle nehézséggel küzdő, hátrányos helyzetû diák jár, ott a tanárnak sem könnyû tanítani úgy, hogy mindegyikük szükségletét kielégítse. A diáknak pedig nem könnyû tanulni, együtt lenni a társaival, hiszen mindig konfliktus lesz közöttük. Egy ilyen érzékeny környezetben sokkal nagyobb az esélye, hogy a tanárok hibáznak, és olyan dolgokban hibáznak, ami egy diák ottani tanulmányait megkeserítheti. Kováts Laura Rozália
4. Az iskola nagyon roncsoló tud lenni, beránt a verklibe. Isten őrizz, hogy a magyartanárokon verjem el a port, nagyon jó tanárokat ismerek. Csupán az iskolának van egy gúzsba kötő jellege, ami a tanítás szépségét, élményét kontrakarírozza. Reményi József Tamás
5. Az iskola, az a ruhatár, ahová gyermekeinket elhelyezzük, hogy fegyelmezett, erkölcsös, munkára motivált felnőttként kapjuk majd egyszer vissza, azt hiszi, hogy neki az a dolga, hogy a kis fejekbe minél több információt töltsön. Mivel ezt a mechanikus folyamatot a gyermekek kezdeményezőképessége, természetes aktivitása igencsak akadályozza, ezért a legtöbb iskola amolyan fegyelmező intézménnyé is alakult, ahol a kívánt célt, ha kell, erőszakkal is elérik. Pedig az iskolának afféle gyermek-"törzsnek" kéne lennie, kisebb-nagyobb bandákkal, ahol jó lenni, ahol mindenkit szeretnek, segítenek, ahol a gyermek, ha szükséges, érzelmi támaszt és vigaszt kap. Mellesleg persze tanulhatna is valamit, de ha egy tizenéves igazán meg akar valamit tanulni, azt rendszerint sokkal gyorsabban teszi, mint azt az iskola képzeli. Csányi Vilmos
6. A gyerek azért kezd el hazudni, mert attól fél, hogy ha megmondja az igazat, elfordul tőle a szülő, a tanár vagy a barát. De ha nem fordul is el, legalább megbünteti. Olyan, mintha arra szocializálnánk egymást otthon és az iskolában is, hogy valamiféle homogén színházat játsszunk. Mindenki játssza meg azt, akinek lennie kellene, de senki se legyen önmaga, még véletlenül se. Aki önmaga, arról megvan a véleményünk. Feldmár András
7. Érdekes, hogy a hétköznapi tragédiák és elfojtások milyen sokféleképpen jelennek meg. Az igazi horror az iskolában és a családban zajlik.
8. A gyerekek nem formálatlan agyagtömbök, amelyekkel a szobrász azt tesz, amit akar: nem is arctalan bábuk, amelyekre olyan szerepet oszthat, ami neki tetszik. Adj tíz gyereknek egy játékosládát, és nézd őket: tízen tíz különféle játékot fognak választani, nem számít a nemük, a vallásuk, a szüleik elvárásai. A gyerekek (mint minden más ember) tudják, mit akarnak. A veszély abban rejlik, ha ezt túl sokáig megtagadják tőlük. Seanan McGuire
9. Az iskola kicsiben az adott társadalmi rendszert mintázza. Nem egyéb, mint a tanító meg a büdös kölykök konfliktusainak képében a zsarnok és a nép szembenállásának egyszerûsített modellje. (...) Az iskolába a büdös kölykök voltaképpen nem azért járnak tehát, hogy ott írni-olvasni megtanuljanak - ezt csak néhány nyájtermészetû egyed teszi, később az ő segítségükkel jönnek létre a zsarnokságot kiszolgáló intellektuális intézmények (...), hanem azért, hogy kitanulják az ellenállás legkülönfélébb formáit, és azokat a felnőtt életükben is sikeresen alkalmazzák a társadalomban megjelenő elnyomás ellen. Csányi Vilmos
10. Én optimista vagyok, bár látom, elbitangolt a világ, a vesztébe rohan, ha így folytatódik. De a káosz után rend kell, hogy legyen, s így lesz, bízom benne. A gyerekeknek ezért kell ismerni a gyökereket, s tudni, hogy a világ nem az, amit mindenütt látnak, és a tévéből ismernek. A világ egész másutt kezdődik. A saját bensőmben, aztán a családnál, aztán a közösségeknél. Amik már nincsenek. De mintha egyre születnének. Schäffer Erzsébet