Éjszaka az idő magára hagyva tesz-vesz a házban: kirágja a szövetet. Az ábécérendet összezavarja a polcon, minden vízszintes felületet porral lep - penésszel a kenyeret. A rózsát barna kóróvá aszalja. Már nincs erőm, hogy ellene tegyek. Hagyom, vigyen, ahova ő akarja.

Kapcsolódó idézetek

1. Mióta nem jársz ide, elég nagy a rendetlenség a szobámban. Most végre lehet káosz, úgysem látod, nekem meg jó így is. Csak ébredéskor a szanaszét heverő ruhákról, könyvekről és poharakról ne az jutna eszembe, hogy miattad pakoltam össze mindig. Viszont ha rendet raknék, úgy olyan lenne, mint azok a napok. Mintha várnálak. Dékány Dávid
2. Itt volt, újra az ő karjaiban, és nem tudta, hogy mitévő legyen. Hiszen tudta, hogy rendbe jöhet minden, nincs már, ami szétválassza őket, de azt is tudta, hogy már semmit sem lehet rendbe hozni, mert ami egyszer eltörött, akár egy váza, azt hiába ragasztják meg, a víz kiszivárog egy idő után, és a virág elhervad idő előtt. Zakály Viktória
3. Jöjj el éj az óra verjen Száll az idő itthagy engem. Guillaume Apollinaire
4. Az idő szabályaihoz alkalmazkodva fekszenek le, kelnek fel, mennek dolgozni és enni az emberek. Vagyis az órával összhangban élnek. Az évek, a hónapok, a hetek szabályrendszerének feltalálásával az emberek kifejezetten magukat korlátozzák az időben. Ráadásul az ember feltalálta az órát, hogy megerősíthesse az idő szabályrendszerét. A szabály meglétét ugyanakkor kényelmetlenségek is kísérik. Az emberek azonban ezt a kényelmetlenséget berakják a szobájukba, felakasztják a falaikra, aztán unottan ott hagyják, vagyis egy bizonyos helyre teszik, hogy tovább tudjanak tevékenykedni. Mindennek a tetejébe az időt még a karunkra is felcsatoljuk! De most nagyon is értem, miről van szó. A szabadságot nyugtalanság kíséri. Az emberek a nélkülözéseket vállalva inkább a biztonságérzetet választják. Genki Kawamura
5. Az évek múlnak, ráncokra cserélik a szépséget, löttyedtségre az erőt, a belső csend ordítóvá mélyül. A Halál egyfolytában az ajtófélfát támasztja már, és ha kedve szottyan, elkapja az embert. Vavyan Fable
6. A házakban nincs semmi jó. Amint a kapu becsukódik mögötte, minden ember bûzleni kezd, és amit hord, az is bûzlik. Teste, lelke rohamosan öregszik. Rothadásnak indul. (...) Muszáj kezdeni velük valamit! Elő kell rángatni őket, kikergetni, kitenni a szabadba. Louis-Ferdinand Céline
7. Az idő végül elveszi az anyagot, magával vonszolja, és gyûrött álarcaink sárosra taposva sorakoznak (...) az otthoni parkettán. Elkopunk mi is, ünneplő kísérői a múlásnak, ennek a lassú szárnyú, báltermi függönynek. Hartay Csaba
8. Az idő összekuszálja az emlékek fonalait és kénye-kedve szerint gombolyítja őket. Liviu Rebreanu
9. Amit az idő meg akar tartani, azt eltemeti. Mark Lawrence
10. Az idő megszûri az ember vágyait. Márai Sándor