Elenyészik, elhamvad, elporlad minden, és nem marad végül más, csak a szürkésfehér hamurétegek a mimóza virágján.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden csak por és hamu... minden törékeny ábránd, és a gondoskodás híján, amely sosem tart örökké, nyomtalanul elenyészik.
2. A virágok elhervadnak, és elvesztik szépségüket, ahogy én is a semmibe tükröződöm, elveszve a heves esőben.
3. Elhull a virág, eliramlik az élet. Petőfi Sándor
4. A mohamedán nő semmi sem, csak egy virág, lehull és elmúlik, lelke virágillat, elfújja a szél, és nincs többé. Jókai Mór
5. Egyetlen virágzás - a szépség széthullt, egy átfutó hullám - az ifjúság elmúlt. Cao Hszüe-csin
6. A szerelem elmúlik. (...) Meghal, elhalványul, kiszárad és elsodródik, mint a száraz levelek a szélben. Richelle Mead
7. A virág, ha nem kap éltető vizet, elhervad, ha az emberi szív nem kap szeretetet, nem tud viszonozni, eluralkodik érzései felett a kétségbeesés, a közöny, végül teljesen kihûl.
8. A várva várt nagy csodák, többnyire - mire beteljesednek - elvesztik gyöngéd hamvasságukat; fénylő, pikkelyes felhámjukat levedlik, akár a kígyóbőrt, és nem marad más, csak a test laza csontozata, véres húsa, zsigerei, - aztán a jóllakottság lomha virágai kifakadnak - közönyös füst - virágok - és az "ennyi csupán az egész" görcsös kérdőjele ? kunkorodik fel egy keserves ásításban. Garai Gábor
9. Minden elmúlik, ahogy a víz is elfolyik, ahogy a szív felejt. Gustave Flaubert
10. A mag teljesen elpusztítja magát, hogy végre virággá váljon.