Előbb-utóbb mindannyiunk neve erre a sorsra jut: halott betûk sora lesz, az üresség anagrammája. Mégis: aki egyszer bekerül a Rekordok Könyvébe, az jelet hagy maga után, és bebizonyítja, hogy különb a - voltaképpen szintén irigylésre méltó - átlagnál. Az emberi lehetőségek határai - igen, ezeket tartja számon a Rekordok Könyve, s aki ezeket a határokat csak egy arasznyival is kijjebb tolja, máris könnyebben elhiteti magával, hogy nem élt hiába.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emlékezet. Az az életünk egyetlen mércéje. Ha nem emlékeznek ránk, az olyan, mintha nem is léteztünk volna. Miután meghalunk és örökre elfelejtenek, mondhatjuk, hogy talán meg sem történt az életünk. A boldogság és a bánat mind semmivé foszlik. És szeretnénk azt hinni, hogy ha nyomot hagyunk a világban, ha beírjuk a nevünket a történelembe, és minden eljövendő nemzedék hall majd rólunk, ha adunk valamit a világnak, ha a belünket is kidolgozzuk, vagy ha valami igazán különlegeset csinálunk - akár negatív értelemben is -, akkor halhatatlanná válhatunk.
2. Furcsa, de úgy tûnik nekem, hogy az olyan emberek, akinek nincsen egész életében át dédelgetett anekdotái, amelyek túlélik őt, nagyobb eséllyel vész el egyszer és mindenkorra nemcsak a történelem, hanem az őt követő családtagok számára is. Persze, ez a legtöbb lélek sorsa, és ilyenformán egész emberéletekből, mégoly eleven, csodálatos életekből is, csak a fonnyadó családfákon olvasható szomorú, fekete nevek maradnak, amelyek után ott fityeg egy árva évszám meg egy kérdőjel.
3. Az átlagembert csak a saját neve érdekli, senki másé. Ha megjegyzed az átlagember nevét és gondolkodás nélkül néven tudod szólítani, bóknak fogja tekinteni. De ha elfeleded vagy hibásan írod le, ellenséget szerzel magadnak. Dale Carnegie
4. Mindenkinek van egy élet-könyve, ahol a sors rója egymás után a sorokat, és más embereket is beleír a sorsunkba, egy-egy oldalt szentelve nekik. Az én könyvemben még a margóra is a te nevedet írta. Zakály Viktória
5. Milyen szép is lenne, ha minden úgy érne véget ezen a világon, hogy nem maradnak elvarratlan szálak. Sajnos, ez csak ritkán történik meg. A dolgok mennek tovább, az emberek pedig élnek, vagy halnak, ahogy az a sors könyvében meg van írva. Frederick Forsyth
6. A beszéddel, de még inkább az írással az ember túl tudta emelni magát a halálon. A szájhagyományokban és a könyvekben fennmarad az egyén lényegi része, mert különféle időkben és helyeken tud hatni mások gondolkodására és tetteire; egy papírra rótt fekete jelsor könnyekre indíthat valakit, amikor már rég porrá omlott a csontja is annak, aki leírta. Julian Sorell Huxley
7. Ha érdemesen éltünk és jól haltunk meg, akkor a végén teljesen és véglegesen magunkba zárjuk a történetünket, amelyet már nem lehet folytatni, amelyben már minden a helyén van. Kerek egész, olyan, amelyre elmondhatjuk, hogy érdekes, szép történet, érdemes volt megélni. Történetünk egy darabig még befolyásolhatja a világot, de lassan nyoma vész, és a bizonyosság, hogy voltunk, belénk záródik örökre. De megadatott nekünk ez a bizonyosság. Történetünk hordozza ezt. Ez az életünk értelme. Csányi Vilmos
8. Jó, ha valaki megcsalja várakozásunkat, eltér az előre kialakított képtől. Egy ember típusba sorolása a vége az embernek, az elítélése. Hogyha nincs hová besorolni, ha nem mintapéldány, már a fele meg is van annak, amit kívánhatunk tőle. Nem rabja önmagának, a halhatatlanság egy szemerjét már megszerezte. Borisz Leonyidovics Paszternak
9. A sorsok mindig érdekesek. Az ember megszokja a sorsát, azon belül megtalálja a magatartást a mindennaphoz és a lehetőségekhez..., s ez a képesség csaknem határtalan. Márai Sándor
10. Minden új dolog, ami határátlépésnek számít, sikert jelenthet. Az ember azt hiszi, hogy nem fog menni, aztán megpróbálja, és sikerül! Tóth Orsolya