Először minden tiszteletet megvonunk a gyerektől, aztán amikor már ő sem tiszteli magát, azt mondjuk neki, hogy próbálja meg tisztelni önmagát. Ez annyira abszurd helyzet! Minden gyerek nagy önmaga iránti tisztelettel születik. Minden gyerek tudja, hogy van értéke, belső értéke. Számunkra csak azért nem értékes, mert olyan, mint Buddha, vagy Krisna, vagy Krisztus - de ő egyszerûen tudja, hogy értéke van, hiszen létezik. És ez elég!

Kapcsolódó idézetek

1. A gyerekek a legnagyobb értékeink: akkor fogják kihozni magukból a legtöbbet, ha érzik, hogy tiszteljük őket, támogatjuk a fejlődésüket, és tiszteletben tartjuk a hibázáshoz való szent jogukat. Csak így tanulhatják meg felismerni az igazi útjukat, és vele együtt az identitásukat, ami végigkíséri őket az életen. Massimiliano Allegri
2. Nézd meg a szülő-gyerek viszonyt - a gyerek a megszületése jogán értékes, nem tesz semmit érte. Isten ugyanígy tekint rád. Kubiszyn Viktor
3. A gyermek, akármilyen kicsi, már egy kicsit személyiség, aki saját lelkiismerettel rendelkezik. Ha úgy kezeljük a gyermeket, hogy észrevegye, saját lelkiismerete bünteti a legjobban, ezzel neveljük a legjobban. Anne Frank
4. A kölcsönös tisztelet elengedhetetlen az együttélésnél. Nagyon sok szülő ezt teljesen félreértelmezi, és azt hiszi, hogy az életét fel kell adnia a gyerek kedvéért. Nem. Az nem a tisztelet jele. Így a gyerekek nem a kölcsönös tiszteletet fogják megtanulni, hanem pont az ellenkezőjét. Csernus Imre
5. Gyermekeinket igen egyszerû okból sze­retjük: mi nemzettük őket, második énünket látjuk bennük. Bár vannak sokkal nemesebb és figyelemreméltóbb szülötteink is: lelkünk gyermekei, szellemi mivoltunk, tudásunk, énünk nemesebb felének teremtményei. Ezek a mieink igazán: apjuk és szülőanyjuk va­gyunk egy személyben. Drágábban fizettünk érettük, de több örömöt is hoznak majd, ha valóban érdemes ivadékaink. A testünkből fakadt gyermekek érdeméhez kevéske kö­zünk van; alig több, mint az életre hozásuk­hoz. De amazoknak minden baja és jutalma a miénk. Azok tükröznek valójában - nem emezek. Michel de Montaigne
6. Félretéve minden önbecsapásunkat és nárcizmusunkat, kérdezzük meg magunktól: őszintén akarom, hogy a gyermekem olyan vagy valami hasonló legyen, mint én? Aki erre igent vagy nemet felel, annak valószínûleg komoly baj van az önismeretével és az önértékelésével. Elvégre nincs tökéletes ember, de mindenkinek vannak jó tulajdonságai. A reális válasz ilyenkor az: örülnék, ha gyermekemben ezt vagy azt a tulajdonságomat felfedezhetném, más tulajdonságaimat pedig nem szívesen látnám viszont benne. Szendi Gábor
7. Szeretnénk hinni, hogy minden gyermek ártatlanként születik a világba. Csak a legjobb dolgokat tanulja meg. De bármennyire is próbálkozunk, eljön az a nap, amikor a gyerekünk olyasmit tesz, ami meglep bennünket. Olyasvalaki lesz, akit nem ismerünk meg. Azt kérdezzük, ki ez az ember?
8. Nyugtot kell hagyni minden új teremtménynek a maga természetével. A gyereket is hiába hogy apja nemzette, anyja szülte, mégse belőlük való rész, nem a szüleié. Nem nyirbálhatom, nem gátolhatom majd a növését. Véletlenül a mi bölcsőnkbe vetődött látogató lesz, aki majd tovább vándorol. Csak jól kell tudni megvendégelni és szeretni. Se túl kevéssé, se túl nagyon nem szabad sem terhelnünk, sem óvnunk. Závada Pál
9. Minden emberről annak megfelelően alkoss ítéletet, hogy hogy áll hozzá a hibáihoz. Amikor megszületünk, kicsik és védtelenek vagyunk. Egy kétéves gyermek gyengébb és fejletlenebb, mint egy ugyanilyen korú kutya, ló, vagy akár elefánt. Amikor azonban felnövünk, uralmunk alá hajtjuk a föld összes állatát, ezért az ember mértéke nem a születésben, hanem a fejlődésben és a tanulásban rejlik. Marco Malvaldi
10. Minden épen és egészségesen született gyermek teljes embernek érzi magát. Nem úgy a lánygyermek. Attól a pillanattól kezdve, hogy megszületett, amikor még beszélni sem tud, úgy néznek rá, olyan szemmel és olyan tekintettel, amely arról árulkodik, hogy "nem teljes értékû", "valami hiányzik belőle". Születése napjától kezdve a halála pillanatáig ez a kérdés fogja kísérteni: "Miért?" Miért kedveznek jobban a fivérének, noha egyformák, vagy a lánygyermek sok tekintetben, esetleg bizonyos vonatkozásokban akár még kiválóbb is lehet nála? A lánygyermek először akkor tapasztalja meg a társadalom agresszióját, amikor nem örülnek a világra jövetelének. Rahaf Mohammed