Eltöm a föld és elmorzsol a tenger: azt mondják, hogy meghalok. De annyi mindenfélét hall az ember, hogy erre csak hallgatok.

Kapcsolódó idézetek

1. Szerelemről és tengerről igazán csak hallgatni tudok. Fodor Ákos
2. Ilyesmi később jut csak az emberek eszébe. Évtizedek múlnak el, átmennek egy sötét szobán, melyben meghalt valaki, s egyszerre hallják a tenger zúgását, a régi szavakat. Mintha az a néhány szó az élet értelmét fejezte volna ki. De később mindig másról kellett beszélni. Márai Sándor
3. Akárhányszor meghal egy ember, az univerzum egy része elpusztul. Mindaz, amit ez az ember érzett, átélt, megcsodált, eltûnik vele együtt, valahogy úgy, mint a könnyek az esőben. Paulo Coelho
4. Hogy halok meg? Milyen lesz pusztulásom? A föld elárúl. Magához ölel. A többi kegyelem. Pilinszky János
5. Egy ember szerintem háromszor hal meg. Először, amikor megáll a szíve és a lélegzése, másodszor, amikor eltemetik, harmadszor pedig, amikor utoljára tesznek róla említést a Földön. Menyhárt Jenő
6. Ha egyszer rossz, akiben annyira megbíztál, Tőr a szívben, máris meghaltál. S ha az a könnycsepp végül lassan a földre gurul, Az összes óceán vize túlcsordul. Presser Gábor
7. Sok baj származik a Földön abból, hogy megmondják az embereknek, mit gondoljanak, ők pedig el is fogadják ezt. Ann Druyan
8. Órák hosszat beszélhetnék a nyomorúságról, ami együtt jár a háborúval, de ezzel csak magamat szomorítanám. Nem marad más hátra, mint magunkra erőszakolt nyugalommal bevárni ennek a szerencsétlenségnek a végét. (...) Vár az egész földgolyó és sokakra már csak a halál vár. Anne Frank
9. Istenem! oly sokan a haláltól félnek! - Engemet elkábit ez a tenger élet, Hiszen nincsen halál a nagy mindenségbe`, Csak élet, csak élet, - nincs kezdete, vége. Czóbel Minka
10. A tenger örök, írta valaki, ami sajnos ostobaság, minden változik, a nap meghal, a tengerek kiszáradnak, nagy emberek merülnek feledésbe, de az emberi élethez képest a tenger valóban örök. Jón Kalman Stefánsson