Elveszettnek érezzük magunkat ebben a végtelen univerzumban, és próbáljuk tompítani szorongásunkat azzal a hittel és meggyőződéssel, hogy nem elhanyagolható és nélkülözhető semmiségek vagyunk a világmindenség peremén, hanem épp ellenkezőleg: a világmindenség körülöttünk forog. S ha körülöttünk forog, akkor ez az univerzum a mi univerzumunk, emberi, s nem idegen világ.

Kapcsolódó idézetek

1. A Világ nem körülöttünk forog. Nem értünk van minden. Van, hogy nem azt kapjuk, amire számítunk. Ha ezen megsértődik valaki, akkor valami nagyon nincs rendben vele. Vámos Robi
2. A világegyetem a mi tömlöcünk (...) A végtelen tér birtokol bennünket. Mi csak annyira birtokoljuk őt, amennyire a tekintetünk beéri. A végtelen tér pedig gyilkol, ijeszt, hív és üldöz minket. Azt gondoljuk, lát bennünket, holott nem is érdekeljük, azt állítjuk, hogy fölébe kerekedünk, pedig csak a közönyéből húzunk hasznot. A föld nem jóindulatú irántunk. A villámok és a hullámok nem értünk vannak, mi vagyunk bennük. Az embernek nincs saját igazi otthona, a vak erőktől ragadta el, idegen fészek; a föld csak szörnyetegek lakóhelye lehetne, amelyek képesek megbirkózni a viszontagságokkal, amikkel bőségesen szolgál. S lehet, hogy a föld senkié. A miénk sem. Mi nem hódítjuk meg a földet, legfeljebb egy talpalatnyi helyet rajta, ahol a lábunkat megvetjük, a hegyeket sem, csak képüket a szemükben, a tengert sem, csupán hajlékony szilárdságát és síkjának visszfényét. Semmi sem a mienk, legfeljebb a csalóka látszat, azért ragaszkodunk hozzá olyan elszántan. Mesa Selimovic
3. Mi, emberek, természettől fogva szorongó lények vagyunk. És mit teszünk, hogy kompenzáljuk a bizonytalan jövő miatt érzett szorongásunkat? Mit teszünk, hogy úgy érezhessük: mi magunk irányítjuk az életünket? Tárgyak felé fordulunk, megvásárolható vagy magunknak elkészíthető alkalmatosságokhoz, használható és birtokolható dolgokhoz. Ezek a holmik, nem úgy, mint a szerelem, a boldogság, a nekünk kiszabott rövidke idő, maradandónak, ellenőrizhetőnek, szabadon alakíthatónak és uralhatónak tûnnek, ennélfogva biztonságérzettel ajándékoznak meg bennünket. A tárgyak. Õk a mi fogódzóink. Jannah Loontjens
4. Ha egy világot jól-rosszul meg lehet magyarázni, akkor az a világ otthonos. De ha a világmindenséget hirtelen megfosztjuk minden illúziótól, minden fénytől, akkor az ember idegennek érzi magát benne. Albert Camus
5. Mindig megtaláljuk, amit elvesztettünk, emlékezünk arra, amit elfelejtettünk, és visszatérünk oda, ahonnan elmentünk, vagy éppen fordítva, örök körforgásban. Az egész élet új esélyek sora, és amíg élünk, az utolsó pillanatig, mindig lesz újabb esély. Jeanette Winterson
6. A dolgok a maguk létében, teremtett vagy teremtetlen valóságukban vannak és csodálatosak. A mi érzékenységünk, a mi befogadásunk hibásodott meg, a mi érzékeink fogyatkoztak meg, mert a Szépséget és a Boldogságot, a Fényt csak kívül kerestük, vagy tán már nem is kerestük. Pedig az belül van és mindig belül volt, így most is belül van. Keresésünk igazolja a hiányt, a hiány tanúsítja, hogy ebben a fájdalmas világban vagyunk és élünk, de mégsem egészen ebből a világból élünk. Várszegi Imre Asztrik
7. Az emberek az univerzumtól várják az értelmet, de az univerzum rideg és érdektelen, és esze ágában sincs értelmet szolgáltatni számunkra; valójában semminek sincs értelme, vagy legalábbis semminek sincs több értelme, mint bármi másnak. Tehát a semmi kis porszemei vagyunk egy ûrben lebegő kavicson, és olyan dolog után kutatunk, amit sosem fogunk megtalálni, vagyis az emberi lét alapjaiban abszurdnak tekinthető. Michael Schur
8. Semmik vagyunk ebben a végtelenségben, annak ellenére, hogy azt hisszük, mindenek vagyunk. Az ember nem a világmindenség középpontja, hanem mindössze egy csöppnyi csillagpor. Claude Allegre
9. Ha az univerzum közepébe tekintünk, hidegséget látunk ott. Ürességet. Végtére is, az univerzum nem törődik velünk. Az idő sem törődik velünk. Ezért kell nekünk, embereknek törődnünk egymással. David Levithan
10. Hagyományos hiedelemrendszereink meggyengülésének következtében a világmindenség és az élet értelme az elmúlt évtizedekben-századokban egyre inkább megzavarodott és elhomályosult bennünk. Egyre nehezebb hinnünk abban, hogy életünknek és az univerzumnak van valami önmagán túlmutató értelme, célja. Hankiss Elemér