Ember, fn. Állat, amely olyannyira elveszett az azon való elmélkedés mámorában, hogy mit gondol magáról, hogy elfeledkezett arról, aminek kétségkívül lennie kellene.

Kapcsolódó idézetek

1. Hát ennyi az ember. Állat. Indulatos, meggondolatlan állat, saját ösztöneinek prédája, ösztöneinek, melyek arra valók, hogy átörökítse az életet, ehelyett a legidiótább dolgokra sarkallják. Giorgio Pressburger
2. Az ember olyan lény, aki mindenben értelmet keres, de szerencsétlenségére egy értelem nélküli világba vetette a sors. Irvin David Yalom
3. Az ember az a fajta élőlény, amely élete során szüntelenül reménykedik, jövőjéről képzeleg, s azért küzd, hogy ezt beérhesse. Képlete: a reménybe ágyazott lét. Déry Tibor
4. Vagyunk úgy néha egy-egy állattal, hogy akaratlanul is kételkedünk - állat-e vajon? És szinte félünk tőle, mert hátha elvarázsolt ember. Selma Lagerlöf
5. Elveszni egy dolog. Elveszettnek maradni egy másik. Charles Martin
6. Amikor az ember elveszíti a reményt, néha elveszíti az emberségét is. Az elkeseredett emberek elszánt dolgokra képesek, a váratlan tragédia megtestesüléseivé válnak.
7. - Van, amit elfelejt az ember, ugye? - Igen. Elfelejti, amire emlékezni akar és emlékszik arra, amit el akar felejteni. Cormac McCarthy
8. Az ember kétségbeesésében olykor épp a lényegről feledkezik meg, mint egy turistaútvonalról letérő kiránduló, elkalandozik, és nagyon nehezen talál vissza a helyes útra. Nikodém Vanda
9. Meghajszolt állat, elbotlik a test, az értelem kibúvókat keres, de míg lendülne hajdan büszke szárnya, belátja már, úgyis minden hiába. Rákos Sándor
10. Az ember olyan túlzott öntudattal bíró értelmes lény, akinek elméje nem a nagy igazságokra, hanem az élet jelentéktelen dolgaira koncentrál. Richard David Precht