Ugrás a tartalomra
Emésztőrendszerünk messziről elég furán fest. A szájüregünkből egy 2 centiméter széles nyelőcső vezet a mélybe, és a felső részt elkerülve oldalról csatlakozik a gyomorhoz. A gyomor jobb oldala sokkal rövidebb, mint a bal - ezért félhold alakú, ferde erszénykévé görbül. A vékonybél a maga hétméteres hosszúságával látszólag céltalanul tekereg jobbra-balra, míg végül eléri a vastagbelet. Azon pedig ott lifeg a látszólag haszontalan vakbél, ami a gyulladáson kívül másra nem képes. A vastagbél csupa kitüremkedés. Olyan, mintha egy gyöngysor gyászos utánzata lenne. Távolról szemlélve a bélrendszerünk csúnya, esetlen, aszimmetrikus tömlő.
Kapcsolódó idézetek
-
Hasunkban egy három-hat méteres hosszúságú vékonybél bújik meg, egészen lazán, hurok hurok hátán. Ha trambulinon ugrálunk, egyszerûen velünk szökdécsel. Ha egy felszálló repülőn ülünk, ő is az üléstámla felé nyomódik. Ha táncolunk, vidáman velünk hullámzik, és ha eltorzul az arcunk, mert fáj a hasunk, valószínûleg ő is hasonlóan grimaszol az izmaival.
-
Az emberi emésztőrendszer túlnyúlik a test határain és egészen a konyháig ér. A hőkezelés és mechanikai feldolgozás nem csupán kultúránk, hanem fiziológiánk szerves része is.
-
Az emberi test egy hosszú és labirintusszerû barlang, tele csatornákkal és vezetékekkel, amelyek mindegyikében áramlik valamilyen testnedv. A test betegségeinek kiterjedt katalógusában, amelyet volt szerencsém tanulmányozni, minden összefügg valahogy a belső folyadékok áramlásának akadályoztatásával.
Jonathan Reisman
-
A fánkot és a minket, embereket leíró egyenletek lényegében azonosak. Mindketten kettősfalú hengerek vagyunk. A középen lévő cső a belünk, amelynek vannak kiágazásai a fülünk, a tüdőnk, valamint testünk még néhány más egyéb pontja felé, és ezek mindegyikét nyálka borítja, amely víz, fehérjék és glikoproteinek összetett keveréke. Se nem zsíros, se nem zselés, hanem érdekesen nyúlós és szélsőségesen változékony.
-
Az ember az egyetlen faj, melynek az számít, hogy mit csinál a két belével. Minél ízletesebb fogásokkal tömi meg a vékonybelét. És minél nagyobb pukkanásokkal üríti ki a vastagbelét.
Daniel Banulescu
-
A gyomor az emésztőrendszer Quasimodója.
-
Anyánk méhében köldökünkkel vagyunk a világhoz nőve. Amikor megszületünk, szájunkkal. A szem érzékszerveink között az absztrakt; azzal a tárggyal, amelyet lát, sohasem lép közvetlen kapcsolatba, és nem tud vele összenőni. A fül a dolgokat valamivel közelebb ereszti. A kéz meg is fogja. Az orr már a dolgok páráját is beszívja. A száj, amit megkíván, magába veszi. És csak akkor tudom meg valamiről, hogy micsoda, ha megízleltem. A száj a közvetlen tapasztalat forrása.
Hamvas Béla
-
Létezik olyan táplálék, amit nem a szájunkon át veszünk magunkhoz... a test és a lélek csészét formál. Amikor találkozol valakivel, valami becsöppen a csészébe.
Dzsalál ad-Dín Rúmí
-
Az agy esendő. Hiába lakozik benne az öntudatunk, és minden tapasztalatunkat ő irányítja, e rendkívül fontos feladatok ellenére meglepően zavaros és rendszertelen a mûködése. Elég csak ránéznünk, hogy belássuk, valójában milyen nevetséges is az agy. A formája egy mutáns dióbélre, vagy még inkább a lovecrafti rémvilágból előbújt rumos zselére, esetleg egy leharcolt bokszkesztyûre hasonlít. Persze tagadhatatlanul megkapó, de azért közel sem tökéletes. Tökéletlenségei pedig mindenre hatással vannak, amit az emberek tesznek, mondanak vagy éreznek.
-
Kiderült, mindketten úgy érezzük, kibogozhatatlanul össze vagyunk kötve, mintha láthatatlan köldökzsinór futna a testünk között, amelyen keresztül táplálkozhatunk egymásból, így egyszerre növekedhetünk és élhetünk a másik által. Természetesen volt a dolognak egy árnyoldala is: úgy rángathattuk ezt a zsinórt, ahogy akartuk, összetekerhettük, összecsomózhattuk, nem figyelve arra, hogy így szépen lassan megfojtjuk egymást.
Cecelia Ahern