Emléke ragyogó, lobogó fáklya... Villanó parázs volt, hatalmas máglya? Feledés búja lesz holnapod ára, hamuvá porlad el tegnapod vágya.

Kapcsolódó idézetek

1. Ámuló parázs csillan a mélyben, Szemeid tükre ma végtelent int. Pillantás illan időben, s térben... Lassuló szívemnek lobbanást hint. Remegőn simítom ajkadról szavaid, már őrjöng a vérem, s rohanna eléd... Félelem markában emlékek hamvai, de ölelő holnapom elindult Feléd... Pálnagy László
2. Egy percig újra fellángoltam, Álom volt, balga, játszi fény; Megtört egy kegyetlen játékon, Leáldozott egy lány szivén... Ady Endre
3. Amikor elváltunk, szívem fénylő lángja Kialudt örökre sötét éjszakába`... Komor bánattá vált tündöklő reményem, Fojtogató kínná égő szenvedélyem... - Sötét, bús fellegek nyargaltak az égen. Ady Endre
4. Ébrednek újra eltünt boldog évek, Egymásba folyva, mint ködfátyolképek, Ébred kihalt vágy, vesztett szerelem, Illatmaradvány hervadt levelen... Gyulai Pál
5. Vészes éjjel villám csapkod a romra - Mintha néha még lelkem is ragyogna: Lángba borul egy-egy emlék tüzétül, De azután még jobban elsötétül. Endrődi Sándor
6. Dobogó szívem minden paránya, Mely amíg élt, tiszta lánggal égett; Századokról századokra szállva, Nem szeret mást, senki mást, csak téged! Te vagy üdve, vágya, mindene, Örök álma, örök élete. Reviczky Gyula
7. Távol orkán már hörögne; Iszonyú nagyot csattanva Az égbolt ketté hasadna, S hullana a kénkőzápor... Ah pokolkín-képes mámor! És én ezt mind, mind átérzem, Valahányszor rád emlékszem... Vajda János
8. Ledér pillangó a betelt vágy; Hálátlan és hamar feled. Sokszor tovább emlékezik rád, Ki hőn sovárgva egyszer meglát, S aztán - nem is szólhat veled. Vajda János
9. Szerelem. Olyan, mint egy mulandó láng. És amikor elmúlik, örökké eltûnik.
10. Eltüntél, el s ah örökre tüntél! Gyönyörrel telt kora szép éltemnek. Hányszor édes örömöket szültél Szent lángokra felhevült keblemnek. Dukai Takách Judit