Emlékszem anno a gyermekkora, mikor anyáink imáját még századszorra sem hallottuk meg, mert a barátság szent, és nem érdekelt, melyik bőrszín a trend. Mikor valaki bántott, akkor összefogtunk. Mi mások voltunk, mégis összeszoktunk. Most egymásra vagyunk mégis idegesek, pedig egy nép vagyunk, és nem idegenek.

Kapcsolódó idézetek

1. Úgy érzem, hogy nem értjük meg egymást, vagy csak többé-kevésbé értjük egymást, vagy hogy sokkal kevésbé értjük meg egymást, mint gyerekkorunkban. Miért nem voltunk képesek megőrizni azt a határtalan cinkosságot, ami összekötött bennünket? Néha az emberek még azt is megkérdezték, ikrek vagyunk-e. Eduardo Sacheri
2. Ha nekem családom van gyerekkoromban, akkor én most nem ilyen vagyok, amilyen. Ez gyakran megfordul a fejemben. Mert hiszen akármilyen rossz is a családban, mégiscsak a szüleivel él az ember, nem idegenekkel, nem ellenségekkel. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
3. A gyermekek megértik, hogy vannak sokkal fontosabb dolgok, mint az ember bőrszíne, nyelve, nemzetisége vagy a vallása. A tény az, hogy mindannyian emberek vagyunk, mind szeretünk, mind sírunk, mind vérzünk, egy családot alkotunk. Jane Goodall
4. Életem nagy részében, amikor este imádkoztam, azt kértem, hogy legyek normális. Aztán rájöttem, hogy olyan nem létezik. Mindenkinek van valami, amit szégyell, vagy ami magától nem megy neki (...). De nem azok tesznek azzá, amik vagyunk. Az számít, hogy mihez kezdünk velük.
5. Mindannyian szeretnénk megőrizni valamit, amit elfeledtünk vagy elutasítottunk, mert talán nem értettük meg, milyen sokat hagytunk hátra. Nem felejthetjük el, ami régen szép volt, különben nem ismerjük fel, még ha szembe jön is velünk az utcán.
6. Különbözőek vagyunk, de ha megtanuljuk megérteni és elfogadni egymást, egészen szép összhang alakulhat ki közöttünk. A különbségek megértése és elfogadása azonban nem valósul meg egykönnyen, ha ezeket a különbségeket rossznak vagy ostobaságnak tekintjük.
7. Emberek vagyunk, és nem szentek. Vannak köztünk rosszak, de jók is. Annyira félsz, hogy (...) megsebez téged, hogy közben elfelejted: te is megsebezheted őt.
8. Azt látom nagyon szörnyûnek és fájdalmasnak, hogy a mai társadalom nem hisz a változás lehetőségében, úgy gondolkodik, hogy ha valaki terrorista, az örökké terrorista marad, ha valaki szent ember, az örök életében szent lesz. Holott - szerencsére és sajnos - egyik sem igaz. Arról már nem is beszélve, hogy nem Hófehérkék és vasorrú bábák élnek ezen a földön - mindannyian fényből és sárból gyúrt lelkek vagyunk. Ahogyan mi magunk is irgalomra és nagylelkûségre vágyunk, nekünk is így kellene néznünk mások hibáit és gyarlóságait. Jómagam sok-sok emberrel kerülök kapcsolatba, bizalommal fordulok mindenkihez, de mindig gyanúsnak érzem, ha valaki keményen, alázat nélkül beszél másokról. Böjte Csaba
9. Azt is mondták, amikor gyerek voltam, hogy most jó nekem, és amikor felnövök, majd rossz lesz, állandóan ezt hajtogatták, amikor sírtam, addig örülj, amíg gyerek vagy, és én nem vitatkozhattam velük, mert nem tudtam, milyen felnőttnek lenni. Féltem, hogy igazuk van, hogy felnőttnek lenni még ennél is rosszabb, de ez nem igaz, egyáltalán nem, mert én sokkal szívesebben vagyok felnőtt, mint egy tehetetlen gyerek, akinek a felnőttek arról papolnak, hogy milyen jó neki. Czakó Zsófia
10. Nem tudom, valójában változunk-e (...). Amikor azt mondjuk, megváltoztunk, talán úgy értjük, hogy a világról alkotott felfogásunk változott meg. Emlékszel, amikor fiatalok voltunk, megesküdtünk, hogy örökké szeretni fogjuk egymást és emlékezni fogunk egymásra. Nem azt mondom, hogy nem úgy értettük. Õszintén ezt gondoltuk. Csak azt nem tudtuk, mit jelent az, hogy örökké. Csak egy szó volt, amelyet használtunk, akár az esőt vagy a szelet.