Én gyalog fogok hazamenni a porral lepett füveken, mezítláb, hogy sírva érezzem, ha felmelegszik a szülőföld pora, mikor megérkezem.

Kapcsolódó idézetek

1. A Semmiből Isten felé tartok a föld porában. Micsoda szédítő, vad út örvényén jár a lábam! Keszei István
2. Utam porában jövőnek lábnyomait egyre keresem.
3. A vándorúttól fáradtan, betelten kopár mezőkön, zörgő avaron kószál a lelkem... Macuo Basó
4. Itt ül az idő a nyakamon, kifogy az út a lábam alól. Akkor is megyek, ha nem akarok, ha nem kísér senki utamon. Arcom mossa eső és szárítja a szél, az ember mindig jobbat remél, porból lettem, s porrá leszek, félek, hogy a ködbe veszek. Bikini
5. Azt hiszem, akkor lesz egy hegycsúcson igazán szép a kilátás, hogyha gyalog megyünk oda fel, megizzadunk, verejtékezünk és elfáradunk. Böjte Csaba
6. Ez is föld. A zsíros tavaszból sercegő nyárra, könnyes őszre vált. Termő fa alatt valahol lakhelyet választok - halált. Szilágyi Domokos
7. Fázni, éhezni és félni akarok. Élni akarok, nem csupán úgy tenni, mintha élnék. És amikor elérkezik az idő, készen akarok állni arra, hogy tiszta fejjel, nyugodtan belesétáljak az erdőbe, és hagyjam, hogy az ottani élet táplálkozzon a húsomból és a csontjaimból, ahogy addig én tettem az övékből. Mark Boyle
8. Tudom én már bánatomban: földönfutó bolond voltam, immár talpig fájdalomban halál füvét keresem.
9. Magamban, lassan, gondolkodva járom az elhagyatott, a puszta, néma tájat, s szemem vigyáz, hogy arra most ne járjak, hol a homokban emberé a lábnyom. Francesco Petrarca
10. Még a legerősebb embernek is fel kell adnia idővel a hiábavaló küzdelmet, hogy a folyó kivigye a partra. Haza. Joanne Harris