Ugrás a tartalomra
A vándorúttól fáradtan, betelten
kopár mezőkön, zörgő avaron
kószál a lelkem...
Kapcsolódó idézetek
-
Vándor vagyok. Zord eszmék vándora.
Gond és harag pusztáit járja lábam.
Lelkemben elvész édes sóhajod,
Mint a madár-hang erdők viharában!
Ábrányi Emil (ifj.)
-
Lelkem csendjében
összetört ábrándok
cserepén csikorogva
jár a magány.
Pethes Mária
-
Mint a villám tépte, magányos fenyő,
Mint a vizét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő,
Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér,
Otthont, házat, hazát, nyugalmat már többé nem remél.
Ismerős Arcok
-
Oly könnyû a végakaratom,
hisz nincs semmim, mit eloszthatok.
A vándor sorsa mostoha,
guruló kövön nincs moha.
Testemet, ha van rá mód,
hamvasszátok porrá, hamuvá.
S tarka szellők szórják szét,
hol tarka virágos a rét.
Feléled tőle, kivirul.
-
Röpûlne a testem,
kalandor a lelkem,
de láncraverten
a vágy mit ér.
Szabó Lőrinc
-
Hisz mint rongyos, ócska zászló
lóg lelkem testemen,
idestova letépik,
s maradok meztelen.
Nemes Nagy Ágnes
-
A vándor útja véget ért, az út elfogyott. Az éhes nem eszik több ennivalót, a szomjas nem iszik több innivalót. A szem nem lát több fényt, a fül nem hall több hangot. A lélek megmérettetik, mint zöldség a piacon. Testem megtért a hosszú út után, csak nyugalomra vágyik. Ne zavarjátok meg a nyugalmát.
Lőrincz L. László
-
Belső nyugalom híján úttalan utakon vándorol az ember. Az elérhetetlen messzeségek szomjúhozása és a sóvárgás utánuk megfosztják őt a közeli, a jelenvaló áldás élvezetétől.
Johann Heinrich Pestalozzi
-
Elfáradtam. A léleknek lennének még céljai, de a test már végképp erőtlen.
Szilvási Lajos
-
Menekültem önmagam elől, s mint az útját vesztett vándor az erdőben, mind jobban eltévedtem ösztöneim sûrûjében.
Berkesi András