Ugrás a tartalomra
Enyhe kómában volt, aztán mintha csoda történt volna, visszatért. Még viccelődött is, hogy addig nem hal meg, amíg nem megyek férjhez. Mondtam neki, hogy ennyire még senki nem volt közel az örökléthez, mint ő. Erre azt mondta, komolyabban kell vennem a férjhez menést, mert a vénlányságnál nagyobb szégyen aligha van.
Kapcsolódó idézetek
-
Neked meg kellett nősülnöd. (...) Ez annak a rendje, módja. Van, aki megnősül, van, aki nem. Én már akkor megtettem, amikor még sokkal fiatalabb voltam nálad. Nem is kárhoztatlak érte. Nem tehetsz róla, hogy éppen olyan házasuló fajtájú vagy, mint én. Ez egész természetes dolog, olyan, mint a vadorzás vagy az ivás, vagy mint a kavargás a gyomorban. Az ember nem segíthet rajta, ez az egész. De hogy mire jó, és egyáltalán jó-e valamire, azt nem nagyon látom. Minél forróbb eleinte, annál hamarabb kihûl, de előbb-utóbb minden esetben mindenki ráun.
Herbert George Wells
-
Nem próbált meg közeledni hozzám, vagy szóba elegyedni velem, és én sem engedtem volna meg, ha eszébe jut is. De a szívem sóvárgott utána. Önző módon örültem, hogy nem nősült meg, mert ha így tesz, nem gondolhattam és álmodozhattam volna róla, hiszen az helytelen lett volna. Lehet, hogy így is ostobaság volt, de úgy éreztem, szükségem van valamire, ha csak buta ábrándokra is, hogy kitöltsék az életemet.
Lucy Maud Montgomery
-
- Olyan hülyének érzem magam!
- Nincs miért szégyenkezned. Örülj, hogy tiszta szívből tudtál szeretni valakit. Nagyon sok embernek nem adatik meg ez a lehetőség. Csak nő, nő bennük az érzés, és alig várják, hogy rázúdítsák valakire. Ne hidd, hogy ezek után nem leszel képes mást szeretni.
Margit Sandemo
-
Megfogtam a kezét, és ahogy megszorítottam, görcsös sóhaj szakadt fel a melléből, és már azt hittem, mindjárt sírva fakad, de visszanyelte a könnyeket, amik az előbb már ott remegtek a szemében. És ez megijesztett. Szorosan magamhoz öleltem, ő pedig kapaszkodott belém, mintha én lennék az utolsó reménye ezen a világon. Annyira nagyon férfira vallott ez az ölelés. Egy nő sírva fakadt volna, de legalábbis minden felszakad belőle, kibeszéli magát. Egy férfi eddig jutott el, nem tovább, ennyit tudott felfedni a fájdalmából.
Laurell Kaye Hamilton
-
Enyém az élet - ujjongott -, mert majdnem enyém volt a halál. Végre igazán élek.
Kosztolányi Dezső
-
Aznap, hogy elmentél, lefeküdtem, és egy álló hétig fel sem keltem az ágyból. Feküdtem, gondolkoztam, hogy miért is rontottam el életem legnagyobb esélyét. Hogy együtt lehetek valakivel, aki szép, okos és egészséges. Azzal, akivel egy csapatban játszhatnék.
Jeffrey Eugenides
-
Az ajkunk közti üresség életre kelt, kísértett, kínzott. Olyan közel volt, és a testem úgy válaszolt az érintésére, hogy az egyszerre volt csodálatos és ijesztő. Belehajoltam az ölelésébe, vártam, lélegezni is alig mertem.
Becca Fitzpatrick
-
Élvezte már valaha egy remek asszony szerelmét, fiam? Mondhatom, csodálatos egy dolog! (...) Egy remek asszony szerelme a legcsodálatosabb dolog, ami egy semmirekellővel történhet. Én aztán tudom. Nekem volt benne részem.
Pelham Grenville Wodehouse
-
- Rémes passzban vagyok. Az önbizalmam lement a pincébe.
- Van ez így. Az ember időnként férjhez megy - és akkor mélyen lemegy neki.
Vavyan Fable
-
Milyen nagyszerû lenne, ha sohasem menne valaki férjhez, de mindig szép maradna, világoszöld ruhában táncolna, és sokan, sokan udvarolnának neki! Csak az a baj, hogy ha soká megy így, akkor vénlány lesz az ember, (...) és mindenki azt mondja: szegényke. Nem, mégis jobb férjhez menni... Ó, milyen utálatos az élet!
Margaret Mitchell