Amikor reggel felébredek és amikor este lefekszem, a világ omlik rám attól, hogy máshol vagy.

Kapcsolódó idézetek

1. Estente meghalunk az ágyba, s reggelre már mások vagyunk. Mind változunk zokogva, vágyva és nem találjuk - önmagunk. Kosztolányi Dezső
2. Reggel felébredsz, és még előtted áll az egész élet. Annyi mindent láthatsz, annyi lehetőséged van, tervezhetsz, meg minden, aztán egyszer csak... puff! Meghalsz. Nincs tovább. Charlie Higson
3. Ha elhagysz, számomra megszûnik minden, amiért érdemes reggelente felkelni.
4. Minden reggel úgy ébredek, van Isten, de mire leszáll az éj, elveszítem. Darvasi László
5. Van az úgy, hogy az ember azt hiszi, jól csinálja a dolgait az életben. Aztán valaki felnyitja a szemed, és hirtelen rájössz, hogy az egész világod borul, mint akit kiütöttek. Padlót fogsz.
6. Ma reggel arra ébredtem, hogy már nem alszom.
7. Mi van, ha reggel új tudatra ébredsz? Ha feje tetejére állt az egész világ? Talán szembeköpöd majd az eddigi éned, Talán áldozat vagy, vagy talán pont a te hibád.
8. Ha ember távozik a földről, Helyére nyomban más hatol, S az esti nap, mikor lenyugszik, Egyúttal fölkél valahol. Mihai Eminescu
9. Ébren fekszem, és félek, hogy eltûnsz és sosem térsz vissza. Ébren fekszem, és azokon a dolgokon rágódom, amelyekről félig-meddig tudok a jövőből. De teljes mértékben hiszem, hogy nekünk együtt kell lennünk. Audrey Niffenegger
10. Reggel, mikor felkeltem, nem tudtam, miért kelek föl. Hogy mi az élet értelme. És ez olyan súllyal tört rám, mintha az univerzumban zuhantam volna, és nem a Föld felé, hanem ellentétes irányba. De ami a legjobban aggasztott, a körülöttem lévők közt sem láttam senki olyat, akiről azt gondoltam volna, hogy na, igen, az ő életének legalább van értelme. A Föld és rajta minden élőlény - velem együtt - ebbe a végtelen reménytelenségbe zuhant megállíthatatlanul. Ughy Szabina