Evolúció. Hol, mikor, miben volt a küszöb-pillanat, amikor az állati létformából egy élőlény átlépett az emberi létformába? Nincs válasz.

Kapcsolódó idézetek

1. Sehol sem találsz egy pontot, ahol egy új faj jött létre, mert ilyen pont nem létezik. Hasonlóan ahhoz, ahogy egyszer kisgyerek voltál, most pedig idősebb vagy, de nem volt soha egy olyan nap, amikor gyermekként feküdtél le és idősként keltél fel. (...) Nem volt első ember. Paradoxonnak hangzik, mintha ez aláásná az evolúció egész elméletét, gyakorlatilag azonban ez a kulcsa az evolúció helyes megértésének. Az evolúció olyan, mint egy film, ami képkockáról képkockára halad előre, és mi gyakran nem is látjuk, hogy mi változott a kockák között. Minden ránk maradt fosszília olyan, mint egy filmbeli képkocka az előző időkből. Gyakran azonban kockák ezrei hiányoznak két meglévő között, és nekünk ebből kell rekonstruálnunk az egész filmet. Ami a képkockák között történik, az maga az élet: utazás, de nem egy sima úttesten, hanem egy ugródeszkák és gödrök váltakozásából álló úton, ahol mi minden ugródeszkának saját nevet adunk.
2. Az állati élet mikroszkopikus kicsinységû véglényekből fejlődött ki a világban, végtelenül hosszú idő alatt; vagy esetleg egyetlen apró véglényt helyezett el a Teremtő a földön az idők hajnalán, és ebből indult útnak az emelkedő irányú fejlődés a végső tökéletesség felé, míg el nem jutott az emberhez; akkor aztán a fejlődés üteme megszakadt, csúfosan lehanyatlott, és romba dőlt. Mark Twain
3. Az emberi test minden egyes élete megismétli a milliónyi évek során való fejlődést, az őssejttől a mai emberformáig. Mint ahogy a béka, a pillangó és minden egyéb állat teste is megismétli. Hát aztán az ember mostani teste volna a végső pont? A végtelenségben nem lehet semmi véges. A mozgás örök, tehát a fejlődés is örök. Gárdonyi Géza
4. Az életben egyvalami állandó, a változás. Az emberiség is a folyamatos metamorfózis állapotában van. Amikor végre kényelmesen úszunk a tengeren, kikerülünk a szárazföldre. Amint hozzászokunk a mászáshoz, két lábra állunk. Ösztönösen ellenállunk a változásnak. Féljük, ezért kitalálunk egy olyan szót, mint az evolúció, remélvén, hogy a pirulát úgy könnyebb lenyelni. A változást nem érdekli, hogy az ember üdvözli vagy utálja. A változás közömbös, megállíthatatlan és nem lehet kizárni az életünkből.
5. Sokan azt hangoztatják, hogy létezett olyan idő, amikor az emberiség harmóniában élt a természettel. De ilyen idő soha nem létezett. Maguk az emberek harmóniában éltek a természettel. De az emberiség sohasem. A világ bármely pontján bukkantunk is fel, nyomunkban járt a kihalás. Malena Ernman
6. Az evolúció csúcsának tekintett emberiség lényegében a vesztesek hosszú vonulatából származott. A halnak alkalmas halak a tengerben maradtak, míg a halnak kevésbé alkalmas halak kénytelenek voltak kifejleszteni a levegő belélegzésének képességét, és kimásztak a szárazföldre. A kétéltûnek alkalmas kétéltûek a vizek közelében maradtak, míg az alkalmatlan kétéltûek, ahelyett, hogy versengtek volna a rokon fajokkal, inkább kifejlesztették a szárazföldi élet képességét, és meghódították a szárazföldek belsejét, és így tovább. Követve ugyanezt a vonalat, azok a majmok, amelyek jól megéltek a fákon, odafent maradtak, amelyek viszont erre kevésbé voltak alkalmasak, kifejlesztettek egy más életmódot, ami lehetővé tette számukra, hogy Afrika síkságain éljenek. Ha a legalkalmasabb túléléséből indulunk ki, akkor a legsikeresebb és legmagasabb túlélési rátájú földi élőlények a legegyszerûbb baktériumok, amelyek már több mint négymilliárd éve lényegében változatlan formában élnek a földi környezetben. John Gribbin
7. Nem létezik élő múlt, és az emberiségnek sincs meg a múltja a leírt feljegyzéseken kívül. Az élet egyetlen létező pontja a jelenben van - az élet szüntelen halad a jelennel együtt. Clifford D. Simak
8. Még egy hirtelen viselkedésváltozás is teljes mértékben az adott személyiség keretei között történik. Az ember természetének ez a része végig benne szunnyad, és várja, hogy eljöjjön a pillanat, amikor felszínre törhet. Cecelia Ahern
9. A tudományban mindig minden a "küszöbön áll". Csak éppen nem tudunk átlépni rajta (persze, néha keresztülesünk).
10. Az ember csak ember marad, bárhol éljen is. A külszín alatt igen kevés változás történt lényében és a lényegen, amióta hatmillió évvel ezelőtt a tyrannoszaurusz elől egy hegyhasadékba, a barlangba bebújt. Edgar Rice Burroughs