Ugrás a tartalomra
Ez a bolygó hamarosan el fog pusztulni, mert nem lehet azt mondani az embereknek, hogy holnaptól nincs repülő meg autó, meg áram, meg tévé, meg betonház, meg nejlonzacskó, meg atom, meg cigi, meg dobozos sör, meg laptop, meg minden. Nem lehet azt mondani a népnek, hogy menjetek vissza a középkorba, túrni a földet a jó levegőn! Nem lehet azt mondani, hogy dobjátok el a hamburgert és az okostelót, szántsatok-vessetek faekével, egyetek újra fekete kenyeret és kását, és akkor a Föld megússza! Kész, kampec a világnak, ennyi. Ez az ipari forradalom első napján, sőt első percében eldőlt, nagyjából abban a percben, mikor Thomas Newcomen agyából kipattant a gőzgép gondolata. Most meg már az utolsó perceket éljük. Hogy öt perc, öt év, öt évtized, öt évszázad, azt nem tudjuk, de tulajdonképpen mindegy is.
Kapcsolódó idézetek
-
Az egész világ apokaliptikus hangulatú most. Teljes joggal. Már világosan látszik az alagút végén a sötétség. Hogy pontosan hogyan fogunk elpusztulni, az nem látszik még, mert rengeteg verzió lehetséges. Az egyik lehetőség, hogy záros határidőn belül belefulladunk a szemetünkbe. Nagyapám 86 évet töltött a Föld nevû bolygón, és mindössze egyetlen mosógépet tulajdonolt. Apám 81 éves, már a második mosógépénél tart. Én most, ötvenévesen a hetedik vagy nyolcadik mosógépemnél tartok, pedig nem vagyok hatalmas mosóegyéniség. (...) Eljön majd tehát az egy nap után elromló, eldobható mosógépek kora is. Ha megérjük. Ha addig nem égünk el a napon, vagy nem robbantjuk fel magunkat valami rendes szuperbombával. Én mindenesetre a szemétben megfulladásra tippelek.
Cserna-Szabó András
-
Nem sok dologban lehetünk biztosak ebben az életben, de ezek egyike az, hogy az emberiségnek, amennyiben fenn akar maradni, egyszer el kell majd hagynia ezt a bolygót. A kozmikus óránk ketyeg. Pár milliárd éven belül a Nap haldokolni kezd, és a földi élet megszûnik létezni.
Avi Loeb
-
Az emberiség jó úton halad afelé, hogy elpusztítsa a Földet, amely magának az életnek az alapvető feltétele. Ha a Föld elpusztul, nincs tovább. A klímaváltozás veszélyeit nem a tudósok találták ki, és nem is unatkozó kislányok, akik figyelemre vágynak. Ez a valóság! Az ember, az ő szükségleteivel együtt - mint az élelmiszer előállítása, fûtés, közlekedési eszközök és a komfortos élet - jelenti a legnagyobb fenyegetést a bolygónkra, és bár önellentmondásnak tûnik, magára az emberiségre is. Lehet, hogy ez nagyon kegyetlenül hangzik, de ahhoz, hogy a Föld fennmaradhasson, az emberiség egy részének el kell pusztulnia.
Karin Smirnoff
-
Civilizációnk és hosszú távon persze egész fajunk a végéhez közeledik, és bár a többség nyilván úgy gondolja, hogy száz év múlva még él majd ember ezen a bolygón, és valamilyen formában három-ötszáz év is könnyen elképzelhető, legalábbis bizonyos régiókban, de ezer év? Tízezer? Nevetséges, miért is képzeljük? (...) És ez szabadságot ad nekünk. Vigaszt nyújt. Nincsenek környezeti problémák, nincs éghajlati válság, nem pusztul a Föld. Ami van, vagy volt, az csak egy emlősfaj, amely annyira elszaporodott, hogy végül összeomlást okozott az összes ökoszisztémában, amelytől az élete függött, ezáltal pedig kollektív öngyilkosságot követett el, és persze szomorú, hogy történetesen ehhez a bizonyos fajhoz tartozunk, de ez néhány millió év múlva, kozmikus vagy evolúciós szempontból teljesen lényegtelen lesz. Egyáltalán nem számít.
Jens Liljestrand
-
Hiszek abban, hogy ez a világ egyszer, talán kétszáz év múlva gatyába fog rázódni. Nem lehet ekkora közösség öngyilkos. Nem destruálni, maximális munkaerővel élni... Ez a dolgunk.
Abody Béla
-
A történelem kritikus pontjához értünk. Nem lehet gyors autónk, hitelkártya méretû számítógépünk és modern kényelmünk, mindemellett pedig tiszta levegőnk, temérdek esőerdőnk, tiszta ivóvizünk és változatlan éghajlatunk. A mostani generáció birtokolhatja az egyiket vagy a másikat, de nem mindegyiket. Az emberiségnek döntenie kell. Mindkettőnek megvan az ára. Kütyük vagy a természet? Ha rosszul döntesz, a következő generációnak már talán mindegyikről le kell mondania.
Mark Boyle
-
Az a világ, amelyben nincsenek madarak, erdők, nincsenek mindenféle formájú és méretû állatok, olyan világ lenne, ahol nekem, a magam részéről, nem sok kedvem lenne élni, és amelyben az ember valójában nem is lenne képes létezni. A technikai fejlődés és ezzel együtt az elképzelhetetlenül szép földgolyó tönkretétele évről évre, hónapról hónapra gyorsul. Mindannyiunk kötelessége, hogy próbáljuk megakadályozni annak a földnek, amelyen élünk, a folyamatban lévő rettenetes tönkretételét, és akármilyen szerény mértékben is, de mindenki hozzájárulhat ehhez a védő munkához.
Gerald Durrell
-
Az élet kifolyik a kezünkből, és más lenne, ha lenne mi után vágyakoznunk, hogy ötven vagy hatvan után is legyen részünk valami luxusban, de nem így lesz, igaz? Az élet most ilyen, és csak rosszabb lesz. Minden. A legjobb, amiben reménykedhetünk, az, hogy meghalunk, mielőtt még teljesen elviselhetetlenné válik. A hőség, a víz meg az étel szempontjából. Hogy még néhány évig mûködőképesen tudjuk tartani a társadalmat, majd a következő világjárvány megint leállít mindent. Hogy nem kell rovarokat ennünk. Hogy a rasszisták és az őrültek nem szerzik meg a világ még nagyobb részét. Hogy lesz kávé, amit otthon megihatunk.
Jens Liljestrand
-
Ha azt hisszük, hogy a gép lealacsonyítja az embert, azért hisszük, mert talán nincs elég távlatunk az olyan gyors átalakulások megítéléséhez, amilyeneken átmentünk. Mi a gép kétszáz éves története az ember kétezer éves történelméhez képest! Voltaképpen még be sem rendezkedtünk ebben a villamosított tájban, ebben az új házban, mely még föl sem épült egészen. Rohanvást változott meg körülöttünk minden: az emberi kapcsolatok, munkalehetőségek, a szokások. Sőt: lélektanunk is alapjában megrázkódott. A távozás, távollét, távolság, visszatérés fogalma, ha a szavak nem is változtak, nem födi többé a régi tartalmat. Hogy a mai világot megragadjuk, a tegnapi világ számára készült nyelvet használjuk. S úgy tûnik: a múlt élete jobban megfelel természetünknek, csak azért, mert jobban megfelel nyelvünknek.
Antoine de Saint-Exupéry
-
A Nap kihûl, a bolygó elsötétül, az ember kihal. Én azt mondom, rendben, és akkor? Ez még nem következik be újabb 10 milliárd éven belül. Most élünk. Mármint a most-ban élünk. Meg kell ragadnunk a jelent két kézzel. Át kell mennünk a fényen, felmelegedni a naptól... amíg csak lehet.