Ez egy furcsa paradoxon. Kétségbeesetten szeretném, ha emberekkel lóghatnék, de a gondolattól, hogy idegenekkel beszélgessek, megfájdul a gyomrom.

Kapcsolódó idézetek

1. Mi történt velem? Hogy lett belőlem ez a két lábon járó önellentmondás? Emberekkel körülvéve egyedül érzem magam. Azt állítom, hogy nem vágyom másra, csak hogy normális lehessek, és mikor kóstolót kapok belőle, milyen is az, azt se tudom, mihez kezdjek vele. Már nem tudom, hogyan viselkednek a normális emberek. Gayle Forman
2. Nehezen engedem magamhoz közel az embereket. Valószínûleg azért, mert tudom, milyen fájdalmas, ha éppen azok okoznak állandóan csalódást, akikkel a legszorosabb a kapcsolatod.
3. Én nem merem elmondani, amit érzek. Félek súlyától, erejétől, és félek attól is, hogy az, akinek szánnám, akivel szívesen megosztanám, megrémülne tőle. Vavyan Fable
4. Mesélhetnék arról, hogy mi van velem, Hogy sokszor fáradt vagyok, és folyton fáj a fejem, Hogy túl kevésnek érzem mások mellett már önmagam, Pedig körülöttem lassan már mindenki ugyanolyan. Soulwave
5. - Miért kételkedel az érzékeidben? - Azért (...), mert egy csekélység is megzavarja őket. A gyomromnak egy könnyû rendetlensége csalót csinál belőlük. Charles Dickens
6. Miért, ugyan miért is furcsább, ha utcán, itt, vagy ott: kérdezek magamtól valamit és válaszolok rá valamit, mint az, amikor két, vagy több tökéletesen idegen ember beszél, beszél, beszél? Fodor Ákos
7. Hangot adnék fájdalmamnak, de félek, hogy az nem fog hasonlítani a fájdalmamra. Marno János
8. Az embernek túl sok hang van a torkában, túl sok szó a nyelvén, túl sok imádat a saját ötletei iránt, és semmi megértés, semmi türelem, ha másokról van szó, mintha mindenki idegen nyelven beszélne.
9. Azért félek, mert... hát szóval, nyilvánvaló okokból nem maradhatok mindig veled. És attól félek, hogy én veled akarok lenni, sokkal jobban vágyódom rá, mint szabadna. Stephenie Meyer
10. Szeretem magát és különbnek tartom mindazok között, akikkel találkoztam. Az eszem szerint már régen és végleg magához kapcsolódtam volna, de látja, minden emberben egy külön világ él, titokzatos szövevénye érzéseknek, kényszerképzeteknek, melyekkel sem eszünk, sem belátásunk nem tud megbirkózni. Muráti Lili