Ezekben a kis házakban keményszívû, keménykezû emberek laknak. Tenyerüket kérgessé edzette a munka. Szívük is kemény, de mégis meleg. Ha megszeretik, barátjuk lesz, ha gyengének találják, távoznia kell. (...) Ez a kis társadalom ugyanúgy kiveti magából a rosszat, mint a forró must a seprûjét, mindaddig, amíg patinás zamata nem lesz.

Kapcsolódó idézetek

1. A hegyeknek, melyeknek bensejét tûz hevíti, ormai zordak, hidegek. A szigorúnak tetsző arc, a szigorúnak látszó tekintet sokszor a szeretet, a jóindulat tüzétől hevülő, a szépért és nemesért lelkesedő, az igazért küzdeni képes lelket rejti.
2. Ami belső melegséget okoz, lelkesít és lángba borítja a szívet, és hagyja lobogni a tüzet, az mind jó. Aki bátran megragadja a forró vasat, és életét a lelkesedés izzásában éli, szinte elégve azért és abban, amit szeret - elegendő melegséggel rendelkezik.
3. Ez egy papírváros. (...) Nézd csak meg azokat a zsákutcákat, a magukba visszaforduló utakat, a házakat, amiket mintha csak azért építettek volna, hogy majd szétessenek. Az embereket, akik a papírházaikban élnek, és a jövőt tüzelik el, hogy melegen tartsák magukat. John Green
4. Ó, csupa szív emberek! Készséges szomszédok! Zörgess csak be hozzájuk egy kis parázsért, egy csipet sóért, egy korsó vízért, biztos lehetsz benne, hogy becsapják az ajtót az orrod előtt. De a nyelvük álnok, mint a viperáé. Ha felebarátjuk segítségre szorul, ők nem elegyednek más dolgába, de ha veszett eb módjára bele kell marni valakibe, akkor bezzeg napestig rajta rágódnak. Émile Zola
5. A mi nyugati társadalmaink arra valók, hogy változzanak, ez a struktúrájuk és szervezetük elve. A primitívnek mondott társadalmak főleg azért tûnnek számunkra primitívnek, mert tagjaik úgy alkották meg őket, hogy tartsanak. A külvilágra való nyitottságuk igen szûk, és az a szellem, amit mi úgy fejeznénk ki, hogy lokálpatriotizmus, náluk uralkodóan elterjedt. Az idegent, legyen bár közeli szomszéd, piszkosnak és durvának tartják: sokszor odáig mennek, hogy emberi mivoltát is kétségbe vonják. Azonban megfordítva, a belső társadalmi szervezet szövedéke szorosabb és gazdagabban díszített náluk, mint az összetett civilizációkban. (...) Ez azt is megmagyarázza, hogyan lehetséges, hogy nagyon alacsony technikai-gazdasági szinten álló társadalmak úgy érezhetik, jólétben és bőségben élnek, és mindegyikük meg van győződve arról, hogy az egyetlen élet, amelyet élni érdemes, az övék. Talán ilyen módon több boldogságot tartogatnak a tagjaik számára.
6. A házakban nincs semmi jó. Amint a kapu becsukódik mögötte, minden ember bûzleni kezd, és amit hord, az is bûzlik. Teste, lelke rohamosan öregszik. Rothadásnak indul. (...) Muszáj kezdeni velük valamit! Elő kell rángatni őket, kikergetni, kitenni a szabadba. Louis-Ferdinand Céline
7. Az ember rossz. Végül mindent kibír. Mindent. Az ember kemény és kegyetlen, és mindenki kicserélhető a számára. Mindenki. Ezt kell megtanulnia.
8. A házaknak emberekre van szükségük! (...) Igaz, az emberek a használat során sok kárt okoznak - koptatják a padlót, eldugítják a vécét -, de mindez semmi ahhoz képest, ami akkor történik, ha egy házat magára hagynak. Mert akkor, mintha kitépték volna a szívét, megereszkedik, beomlik, és elkezd a föld felé dőlni.
9. Szeretni valakit olyan, mint beköltözni egy házba. (...) Az elején az ember beleszeret az újba, minden reggel rácsodálkozik, hogy mindez az övé, és közben fél is egyszerre, hogy valaki hirtelen beront az ajtón, és közli, hogy súlyos félreértés történt, és igazából nem lakhat az ember ilyen remek körülmények között. De ahogy telnek az évek, megkopik a homlokzat, itt-ott megrepedezik a fa, és az ember elkezdi nem azért szeretni a házat, mert olyan tökéletes, hanem éppen azért a sok apróságért, amik miatt nem az. Megismeri az épület minden zegét-zugát. Megtanulja, hogyan lehet elkerülni, hogy a kulcs beragadjon a zárba, ha hideg van. Melyik parketta hajlik meg kissé, ha az ember ránehezedik, és pontosan hogyan kell kinyitni a szekrényajtót, hogy ne nyikorogjon. Ezek azok, ez a sok apró titok, amitől a ház az ember otthona lesz. Fredrik Backman
10. Az érző szívû és gyenge emberek gyakran hajlamosak az álnokságra. És ha úgy érzik, hogy az élet kisemmizte őket, akkor könnyen meginog az a kis vézna erkölcsi tartásuk. Agatha Christie