Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

A mi nyugati társadalmaink arra valók, hogy változzanak, ez a struktúrájuk és szervezetük elve. A primitívnek mondott társadalmak főleg azért tûnnek számunkra primitívnek, mert tagjaik úgy alkották meg őket, hogy tartsanak. A külvilágra való nyitottságuk igen szûk, és az a szellem, amit mi úgy fejeznénk ki, hogy lokálpatriotizmus, náluk uralkodóan elterjedt. Az idegent, legyen bár közeli szomszéd, piszkosnak és durvának tartják: sokszor odáig mennek, hogy emberi mivoltát is kétségbe vonják. Azonban megfordítva, a belső társadalmi szervezet szövedéke szorosabb és gazdagabban díszített náluk, mint az összetett civilizációkban. (...) Ez azt is megmagyarázza, hogyan lehetséges, hogy nagyon alacsony technikai-gazdasági szinten álló társadalmak úgy érezhetik, jólétben és bőségben élnek, és mindegyikük meg van győződve arról, hogy az egyetlen élet, amelyet élni érdemes, az övék. Talán ilyen módon több boldogságot tartogatnak a tagjaik számára.

☸️ Buddhizmus 💍 Feleség
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. A társadalmi béke és a szomszédokkal, nemzetiségekkel kapcsolatos türelem jobbára belső elégedettség, prosperitás kérdése. A nyugati demokráciákban inkább azért tûnik ez megnyugtatóbbnak, mert ott az egzisztenciális feltételek a társadalmon belül kiegyensúlyozottabbak, napi gondok nem terelik a képzeletet rögtön szélsőséges víziók felé. Az, hogy környékünkön egy-egy számottevő támogatottságú politikai erő lépten-nyomon tiltásokban, kirekesztésben, megtorlásban fogalmazza meg az ideológiáját, a maga teljes komorságával jelzi, hogy sérelem él az emberekben. Ilyen körülmények között a demokrácia fogalma képtelen teljes jogon beleágyazódni egy ádáz módon megosztott társadalom gondolkodásába. Bodor Ádám
  2. Nem élünk hagyományos és statikus társadalmakban, de kormányaink, ellenállva a válto­zásnak, úgy tesznek, mintha azokban élnénk. Hacsak nem pusztítjuk el magunkat teljesen, a jövő azoké a társadalmaké lesz, amelyek nem hagyják ugyan figyelmen kívül lényünk hüllőszerû és emlősalkotórészeit, de lehetővé teszik természetünk jellegzetesen emberi alkotóelemeinek felvirágzását: azoké a társadalmaké, amelyek inkább a sokféleséget bátorítják, mintsem a konformitást; azoké a társadalmaké, amelyek hajlandók különféle társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális kísérletekbe anyagi erőforrásokat beruházni, és készek föláldozni a rövid távú előnyöket a hosszú távú haszon érdekében; azoké a társadalmaké, amelyek az új eszméket a jövőbe vezető finom, kényes és mérhetetlenül értékes ösvényeknek tekintik. Carl Sagan
  3. Az emberi társadalmak általában nem újító jellegûek, hanem hierarchikusak és ritualisztikusak. A változásra irányuló javaslatokat gyanakodva fogadják, mert a rituálé és a hierarchia kellemetlen módosulását ígérik: a rituálé egyik készletének másikra való kicserélését vagy talán egy kevésbé szertar­tásos, kevésbé strukturált társadalom létrejöttét vonják maguk után. Ám mégis vannak idők, amikor a társadalmaknak meg kell változniuk. Carl Sagan
  4. Jellemzően saját tapasztalatainkból kiindulva viszonyulunk a minket körülvevő világhoz, e sajátos nézőpont pedig megteremti annak alapját, hogy mit tartunk normálisnak, észszerûnek vagy jónak. A távoli helyek egzotikusak, de egyben gyanúsak is. A más szokások, kultúra, nyelv és ételek mulatságosak, szorongást keltőek, sőt akár bosszantóak. Általában könnyebb saját védett zugunkban élni. Az idegen kultúra megértése sokszor túlságosan sok erőfeszítést kíván. Ezért szavaznak egymásra a szomszédos országok az Eurovíziós Dalfesztiválon.
  5. Ha egy északi országba mész, és meghallgatod, hogyan beszélnek a nőkről, az egyenlőségről, bármiről, látni fogod, hogy ez igazán belülről fakad, évtizedes nevelés eredményeként. Nekünk időre van szükségünk. (...) Nem lehet hibáztatni a szegényebb országokat azért, mert ez a típusú nevelés csak akkor hat, ha az egész társadalom eléri a jólét egy bizonyos szintjét. Amíg a túlélésért folyik a küzdelem, nincs nagyvonalúság és illem. Ezek az értékek olyan országokból származnak, amelyek előbb más problémákat oldottak meg. A prioritások mindenkinél önző eredetûek. A lényeg először, hogy te, a családod, a környezeted, az ismerőseid, a nemzeted rendben van, és akkor már lehetsz nagyvonalú. Nálunk késés van a fejlődésben sok történelmi okból. Próbálunk felzárkózni, de csak egy bizonyos ritmusú váltást lehet elvárni az emberektől. Történelmi szinten jó irányba haladunk, de emberi szinten van, akinek még időre van szüksége. Cristian Mungiu
  6. A ráció segít abban, hogy teljesen megbízhatatlan elemekből, mint amilyenek például az emberek, megbízható, jól mûködő struktúrákat hozzunk létre, mint amilyen a rendőrség, a bürokrácia, a tudomány. A társadalom, a tömeg, amely valójában primitív, és számtalan ösztönös reakciója van, ha magára hagyjuk, könnyen megvadul, és önnön értelmes léte ellen fordul. Különös szokások, hiedelmek tûnhetnek fel, ha ezeket nem fojtjuk el idejében, akkor később nehéz lesz a dolgunk. Csányi Vilmos
  7. Összehasonlítva a régi tárgyak és épületek bájával és életteliségével, a mienk egy roppant elszegényedett világ. Méltatlankodásom a felháborodás határát súrolja, nem értem, a technológia több ezer éves fejlődését követően hogyan élhetünk egy ennyire ronda világban. Annyira szegények lennénk, hogy nem engedhetjük meg az ennél szebbet? Mi értelme volt mindannak az áldozatnak, pusztításnak, ha az élet, a szépség és az egyediség finomságait tekintve szegényebben élünk egy középkori parasztnál is? Régmúlt idők mûalkotásait nézve mély benyomást tesz rám a bennük rejlő élénkség, intenzív életminőség. Ma majdnem minden, amit használunk, még ha drága is, ócska, hamisságot, közönyt áraszt, és azt az érzést, hogy ránk sózták. Charles Eisenstein
  8. Minden új bizonyos fokig elpusztít valamit a régiből, másképpen nem is jöhetne létre, nem kaphatna erőre, nem mûködhetne. Ha energiát, technológiát, közlekedést, hírközlést akarunk magunknak teremteni - márpedig szükségünk van ezekre, nem igaz? - hát ehhez bizonyos mértékben át is kell alakítanunk a környezetet. Primitív gondolkodásmód az, amely azt sugallja a tisztességes, de tájékozatlan állampolgároknak, hogy vissza lehet állítani az erdők, rétek, hegyek, tavak eredeti tisztaságát és nyugalmát. Erre csak akkor kerülhetne sor, ha az ember nevû élőlény elpusztulna a föld színéről. Nemere István
  9. A 20. század történelméből megtanultuk, hogy egy viszonylag nyílt társadalom még akkor is hatékonyabban mûködik és hosszabb ideig marad fenn, ha arisztokratáinak vagy milliárdos nagytőkéseinek tág játékteret és sok privilégiumot biztosít, mint a központosított, diktatórikusan vezérelt társadalmak. Az utóbbiak vagy túlnyújtott háborúkban buknak el, vagy belső eredetû gazdasági okok miatt omlanak össze. A sikeres társadalmaknak levegőre és szabadságra van szükségük ahhoz, hogy mûködőképesek maradjanak.
  10. A nemzetünk hozzá van szokva a félelemhez. Ha őszinte akarok lenni nemcsak hozzátok, hanem önmagamhoz is, akkor azt kell mondanom, ez nem csak a nemzetre vonatkozik, hanem az egész világra, és nem csak egyszerû megszokás, hanem függőség. Az emberek sóvárognak a félelem után. A félelem mindent igazol. Azt is, hogy fokozatosan lemondunk a szabadságunkról; a végén már azt is eltûrjük, hogy minden lépésünket szemmel tartják, és olyan adatbázisokban rögzítik, amelyekhez egy átlagember soha nem fog hozzáférni. A félelem teremti, meghatározza és alakítja a világunkat, és nélküle a legtöbben aligha tudnának mit kezdeni magukkal. Az őseink egy korlátok nélküli világról álmodtak, mi meg arról, hogy új korlátok mögé szorítjuk az otthonainkat, a gyerekeinket és önmagunkat. Napról napra tovább szûkítjük a mozgásterünket, egy olyan fokú biztonság nevében, melyre hiába is törekszünk. Egy lehetőségekkel teli világot vettünk át az elődeinktől, és összezsugorítottuk. És elmondhatjuk ezek után, hogy biztonságban érezzük magunkat? Mira Grant
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat