Ezernyi kérdés válasz nélkül, Vad dolgokat láttunk s éltünk át, Útban voltunk, félrelöktek, Mégis újra itt látsz.

Kapcsolódó idézetek

1. Annyiszor állunk meg, mi emberek, kétségekkel telve az élet útjain, s nem tudjuk eldönteni, hogy vajon amit tettünk vagy elszenvedtünk, valóban megtörtént-e, vagy (...) álom volt az egész. Ioan Slavici
2. Átlépünk majd százezer akadályt, Szerelem ébred, nekem az élet: te vagy, Átúszunk majd a világ vad folyamán, A szerelem éltet, nekem az élet: te vagy. Janicsák Veca
3. Véletlen volt, vagy csapda tán, hogy egymást újra láttuk? Azóta nem találhatom helyem se itt, se másutt! Megkérdem százszor is magam, halottan is tovább élsz? Kihúnytál vagy csak bujdokolsz, mint fojtott pincetûzvész? Pilinszky János
4. Sokszor voltunk már azon a ponton, amikor az út végéhez értünk, de az élet, ha úttalanul is, mindig tovább sodort bennünket. Lakatos Menyhért
5. Az élet nem más, mint egy utazás. Előfordulhat, hogy az utad vad vidéken vezet át, de ha célba akarsz érni, akkor tovább mész.
6. Mögöttem a múlt szép kék erdősége, Előttem a jövő szép zöld vetése; Az mindig messze, és mégsem hagy el, Ezt el nem érem, bár mindig közel. Ekkép vándorlok az országuton, Mely puszta, vadon, Vándorlok csüggedetten Az örökkétartó jelenben. Petőfi Sándor
7. Látod, itt a baj. Átmentél úgy az erdőn, hogy szinte semmit sem figyeltél meg. Nem gyönyörködtél, nem örültél. Persze tudom, siettél ide, ez a cél lebegett előtted, nem értél rá, ezt akartad mondani ugye? Az emberek nagy része is így siet át az életen, mint te az erdőn. Nem lát, nem hall, csak siet, célba akar érni. Esetleg, mint te, meg akarja tudni, mi a feladata. És ha én most, hogy ideértél, azt mondanám, hogy nincs itt semmiféle feladat? Hogy a feladat éppen az lett volna, amit útközben láttál, hallottál? Mit szólnál ehhez? Vissza nem mehetsz, elölről nem kezdheted, mitévő lennél, mondd?
8. Kérdések mindig is voltak, és lesznek. Minél több a válasz, annál több lesz a kérdés. A túlélés elengedhetetlen feltétele, hogy néhányukat hagyjuk megválaszolatlanul. David Levithan
9. Majd ha egykor alkonytájban Az utunkra visszanézünk, És a sárga lomb közt járva Azt kérdezzük, el mit értünk? Akkor látjuk, hogy meddő volt Minden álmunk, küszködésünk, S csak a sorsunk vad szeszélye Játszott gúnyolódva vélünk! Ambrozovics Dezső
10. Ilyenek voltunk, vadak és jók, Bûnösök közt is ártatlanok. Ilyenek voltunk, és marad egy jel, Amit itt hagyunk, ha indulni kell. Ákos