Fáj néha minden, fáj néha az egész életem, fáj, hogy az élet véges, Fáj, hogy sosem, sosem végtelen.

Kapcsolódó idézetek

1. Csak addig fáj, amíg élek. Csak addig fáj. Amíg meg nem fagy szemeimben a semmi és a minden. Juhász Ferenc
2. Fáj, ami nincs és fájó, ami van. Nincs más, mint a remény, ami megvigasztal a rosszban: eljön majd a halál, balsorsom nem örök. Publius Naso Ovidius
3. A végletes fájdalom, csakúgy, mint a végletes öröm, oly szertelen érzés, hogy nem tarthat sokáig. Az emberi szív nem élhet sokáig végletekben. Victor Hugo
4. Élet. Sok is, és mégsem elég. A félelem, hogy valamikor majd véget ér, s a félelem, hogy a holnap ugyanolyan lesz, mint a tegnap volt. John Hoyer Updike
5. Vannak sebek Melyek begyógyíthatatlanok Folyton felfakadnak Kötésükön átüt a bánat Melyeket mindig felkaparnak És örökkön-örökké fájnak. Pethes Mária
6. Azt hiszed, nekem nem fáj? Fáj, és sokáig fájni fog. Aztán eljön majd az a pillanat is, amikor minden fájdalom nélkül azt fogjuk mondani, emlékszem, volt egyszer egy barátom. Berkesi András
7. Fájjon, hogy érezz, Érezz, hogy fájjon, Végre a véred vérré váljon. Fájjon, hogy érezz, Érezz, hogy fájjon, De végre az élet Szíven kell, hogy találjon.
8. Úgy fáj a szívem, Ahogy soha régen. Más után kell néznem, Hát ez az, ami fáj. Kovács Kati
9. Előbb vagy utóbb sajnos mindenkinek eljön az idő az életében, amikor el kell gyászolnia egy élet elvesztését. Azonban nekem sokáig tartott felismerni, hogy egy másik életet is el kellett gyászolnom - a sajátomat. Vagyis inkább azt, amelyik a betegségeim miatt soha nem lehetett az enyém.
10. Valaki megmondhatná már nekem, miért fáj mindig mindennek a vége. Miért rettegek már a dolgok elején a végétől?! (...) Legalább azt tudnám, miért függök ennyire az emberektől, és miért tud rámszakadni a semmiből a végtelen magány.