Fáradtnak tûnsz, mintha nem a régi volnál. Hol van a tûz, hova lett a mindig sóvár, régi láz, Az a régi, égi láz, amivel beléptél, s megszerettelek?

Kapcsolódó idézetek

1. Hogy volt? Mindegy. Fáradt a vérem, Imádom a fényt, lángot, meleget, Keresek egy csodát, egy titkot, Egy álmot. S nem tudom, mit keresek. Ady Endre
2. Láncon játszod a boldogságot, sok-sok álmod ellopták. Kérded búsan: merre, hol van, a szótlan-józan szabadság? Kőbe, vasba zárva, árva lelked, fázva vár.
3. Hogy volt tovább, nem is tudom. Egyszer csak elmúlt az egész. Kiszállt belőlem az a láz, az a vad, gyilkos rettegés. Nadányi Zoltán
4. Ahol egykor te voltál, most lyuk tátong, és valahogy folyton körbe-körbe járom nappal, s éjszaka belecsúszom. Pokolian hiányzol. Edna St. Vincent Millay
5. Hova tûnt a "hol volt, hol nem"? A meséd felnőtt rég. Vagy nagyon mélyen a szívedben Vár, hogy eljátszd még.
6. Néha megállok az éjen, gyötrődve, halálba hanyatlón, úgy ásom a kincset a mélyen, a kincset, a régit, a padlón, mint lázbeteg, aki föleszmél, álmát hüvelyezve, zavartan, kezem kotorászva keresgél, hogy jaj, valaha mit akartam. Mert nincs meg a kincs, mire vágytam, a kincs, amiért porig égtem. Itthon vagyok itt e világban, s már nem vagyok otthon az égben. Kosztolányi Dezső
7. Ami veled megesett, megtörtént az már számtalanszor, s amire vágynál, hát megunták azt már sokan. Kőrösi Zoltán
8. Nekem játék, neked szerelem, neked fény, nekem a végtelen. A közös bûn, a hiányzó értelem. Mi neked küzdelem, nekem a félelem. Talán egy más korban, egy más létben vége lesz a láznak, De most ami volt, s ami lesz, odaadod másnak. Ez most a búcsú és a kezdet is. Ez most fájni fog, még ha tudjuk is. Kormorán
9. De nem fájt. Vagy fogalmazzunk úgy, nem fájt eléggé. Inkább csak kiszikkasztotta a vigasztalást. Komor és kietlen volt, hiányzott belőle az, amiért élni érdemes: a tüzek, a cirógatások, a csókok, a viták, a szerelem, a vágy és a vér forró lángja. Anne Rice
10. Még néha jön, hogy újra fáj a múltak Eltûnt szerelme, túl e tájakon, Hová szelíd gőgömmel elvonultam, A néma röggel s hûs éggel rokon. Juhász Gyula