Ugrás a tartalomra
Még néha jön, hogy újra fáj a múltak
Eltûnt szerelme, túl e tájakon,
Hová szelíd gőgömmel elvonultam,
A néma röggel s hûs éggel rokon.
Kapcsolódó idézetek
-
De messze jársz is tőlem már. Emléked
szívemben lassan megcsendesedik.
Elhalkul, mint a távolodó léptek,
hideg vagyok, közömbös, hó esik.
A tél a szerelmemet összehúzza,
fel-feldobbansz bennem, de merre vagy?
nem sejtem már. Magános lettem újra,
és dermedt. És dermesztek, mint a fagy.
Lakatos István (költő)
-
Kattog a vonat lassan, lassan,
Letûnnek kedves, régi tájak,
Nincs zug, hol lelkem zokoghasson,
Ezek a tájak ó be fájnak;
Eljön-e még - emléketek?
Juhász Gyula
-
Olyan lettem; mint akit
elhagyott, aki még nem is szerette.
Valami személyhez nem kötött szerelem
fájhat. Világos esték, még alig ment el.
Világos esték, és mégis elment. Világos
esték, és hogyha elmegy, ki marad
tőlem ilyen távol? Mert most a mások
szeretete kell. Az én szeretetem sosem
lehet elég megtartani magam.
Lászlóffy Aladár
-
Hová tûnnek el a kimondott szavak?
hol ég tovább a szemek tüze?
ellobbant minden kézfogás
de megmaradt az érintés öröme
apró szikrák a végtelen égbolton
lelkemben ragyog minden édes pillanat
az idő elrohant, múlt lett a jelen
de átölel még sok kedves hangulat.
-
Most kihûlt ágyamban üres helyed lett a magány,
Illatod idővel odaképzelem, amikor fáj a múlt,
Ami nem változik, bárhogy is alakult.
Legyen ez sorstörténet, vagy életút.
Ha mással látlak, már vissza nem nézek,
Mialatt könnyeket takarok, mik a lelkemben égnek.
Punnany Massif
-
Dacolnom kell a sorssal most,
Szerelmem fénye végre ég,
Elrepült előlem, s tán messze földön jár,
Szívemmel látom őt.
-
Jártam a bánattal, kéz a kézben körbe,
Most megyek a magánnyal mereven előre.
Lelkemet kihajtom egy messzi legelőre,
A szívem mikor hasad, hogy legyek távol tőle!
Anna and the Barbies
-
Átrepülnék hozzád mindenen,
Rajtad kívül minden végtelen.
Hideg szellő fújja arcom,
Itt vagyok, de mégsem látszom,
Hiszen a szívem
Ott maradt, nálad hagytam.
-
Sütkérezem elálmodozva
A bágyadt, őszies napon.
Lelkembe' nincs virág, verőfény,
Csak hervadt, néma fájdalom.
Tévedt madárként egy-egy emlék
Repûl át néha szívemen,
S szelíden, könyeimet áldva,
Te újra megjelensz nekem.
Reviczky Gyula
-
Nincs már Közel és nincs már Távol.
Régi asszony s régi legénye
Úgy suhanunk, úgy simulunk,
Úgy hull reánk a hûs Holdnak fénye,
Úgy borulunk, úgy remegünk
Egymásba, mintha soha-soha
Kettő nem lettünk volna ketten.
Ady Endre