Fekszel, sírodon fû nő, a fû közt szöcske szökdel; féreg bajlódik sarló- ívü szemöldököddel.

Kapcsolódó idézetek

1. A falnak is füle van.
2. Az asszonyi szív oly különös, a tüskék, melyek közé jutott, erősebben tartják vissza sokszor, mintha a végzet virágok közé fekteti. Eötvös József
3. Alávaló féreg az ember. Mihail Solohov
4. Pillantásodtól nő a fû, kihajt a száraz ág és tőled piroslik a vér. Ha meghalsz, meghalok; porainkból egyszerre sodor majd forgó tornyot a szél. Radnóti Miklós
5. Az a kis ember ott belül ugrál, torz fintort vág, nevet; fejedben lakik, agyvelőd az ágya, ablaka szemed. Ha torkod sírás fojtogatja, s keserûséged könnybe gyûl, szemtelen hangján felkacag az a kis ember ott belül. Kálnoky László
6. Az asszonyféle, úgy látszik, megkíván egy kis kétszínûséget. Honoré de Balzac
7. Amikor sírsz, füzek panaszát isszák a habok, s a fák gyökerei sós vizet nyelnek. Elekes Ferenc
8. Egyszer biztos lesz egy rossz nap. Rossz nap a férgeknek, akik bélszínt zabálnak. Látom a vérüket a holdon. Puskákat és fáklyákat látok. Látok egy lidércet, amely jár és beszél. Stephen King
9. A fagyba dermedt, árva szikla is Tavaszt érez, ha zápor öntözi Áprilisban, s dől májusban a fény: Didergő testén fû nő, zöld moszat. Ekként a szív: fásult, bár felsajog, Ha nő sír, s mosolyában zsongva éled.
10. A háborúba keveredett ember fába szorult féreg. Cserna-Szabó András