Fel kell tennünk magunknak a kérdést: ha a gazdasági rendszerünk tevékenyen pusztítja a Föld életterét, és mindemellett nem képes kielégíteni a legtöbb ember alapvető szükségleteit, akkor tulajdonképpen mi értelme van?

Kapcsolódó idézetek

1. Ha az emberiség meg akar maradni, fel kell adja ezt az önpusztító túlfogyasztást. A termelés jelentős része tök fölösleges, ugyanis nem igényeket, hanem vágyakat elégít ki. Csányi Vilmos
2. Mi, emberek a bolygónkhoz képest jelentéktelenek vagyunk. De mi is a részei vagyunk, ezért úgy kellene viselkednünk, mintha a legfontosabb lenne a számunkra. Ha továbbra is folytatjuk eddigi életmódunkat, akkor nemcsak a klímát és természetes erőforrásainkat, hanem önmagunkat is megsemmisítjük. A természet számára nem gond, ha nincs többé ember. Majd "kitalál" helyette valami mást. Nyit egy újabb lapot az Élet könyvében. Elli H. Radinger
3. Az emberiség jó úton halad afelé, hogy elpusztítsa a Földet, amely magának az életnek az alapvető feltétele. Ha a Föld elpusztul, nincs tovább. A klímaváltozás veszélyeit nem a tudósok találták ki, és nem is unatkozó kislányok, akik figyelemre vágynak. Ez a valóság! Az ember, az ő szükségleteivel együtt - mint az élelmiszer előállítása, fûtés, közlekedési eszközök és a komfortos élet - jelenti a legnagyobb fenyegetést a bolygónkra, és bár önellentmondásnak tûnik, magára az emberiségre is. Lehet, hogy ez nagyon kegyetlenül hangzik, de ahhoz, hogy a Föld fennmaradhasson, az emberiség egy részének el kell pusztulnia. Karin Smirnoff
4. Istentelenül pedig, kérdem, mi célja van az embernek a földön? Csontváry Kosztka Tivadar
5. A kapitalizmus - főleg nagy léptékben ûzve - a mûködési módjából adódóan összeegyeztethetetlen a természet túlélésével, az emberek jólétével és azzal a társadalommal, amit megpróbáltunk felépíteni.
6. A nagy cégek, amelyek olcsó dolgokat árulnak, csak azért tehetik ezt, mert kihasználják az embereket, és hasznot húznak a méretgazdaságosságból. Végső soron meg fogják fosztani a bolygónkat minden természeti erőforrástól? Az áraik tartalmazzák mindannak az elpusztítását, ami most még a miénk? Vajon mennyibe kerülnének a termékeik, ha tartalmaznák? Mark Boyle
7. Fogyasztói és mindent eldobó társadalmunknak végre fel kell ismernie, hogy semmi nem határtalan. Hiszen csak ez az egy, gyönyörû bolygónk van, és meg kell őriznünk saját magunk, a gyermekeink és az összes jövő generáció számára. A természet sokszínûsége és a sértetlen ökoszisztémák minden élőlény számára - mi is idetartozunk - nem a luxust jelentik, hanem nélkülözhetetlenek a túléléshez. Jane Goodall
8. A jelenleg uralkodó gazdasági rendszer arra buzdít minket, hogy menjünk szembe az alapvető természetünkkel. Arra ösztönöz, hogy a pénzt hajhásszuk mindenekfelett. Hierarchiát teremt, mely szerint egyes emberek jobbak, mint mások. Azt állítja, hogy minél több holmink van, annál boldogabbak leszünk. Arra tanít minket, hogy halmozzuk fel az erőforrásokat, és hogy többre tartsunk egy nagy kocsit, mint mondjuk egy öreg erdőt. Bárki, aki valaha eltöltött akár csak egy kis időt is egy öreg erdőben, megmondhatja, hogy sokkal nagyobb megelégedést okoz egy kétezer éves mamutfenyő alatt ülni, mint egy Lincoln MKX-ben, amilyet Matthew McConaughey vezet a tévéreklámokban. Túlburjánzott fogyasztói társadalmunk a lényeg félreértésének masszív gyakorlása.
9. Ha majd egyszer visszatekintünk az életünkre, egyetlen dolog fog igazán számítani. Nem a vagyonunk, nem a tudományos elismeréseink, és nem is az, hogy mennyire szerettek minket a barátaink, hanem hogy meg tudtuk-e állítani annak a társadalmi-ökológiai rendszernek az összeomlását, amelyben élünk.
10. Az a világ, amelyben nincsenek madarak, erdők, nincsenek mindenféle formájú és méretû állatok, olyan világ lenne, ahol nekem, a magam részéről, nem sok kedvem lenne élni, és amelyben az ember valójában nem is lenne képes létezni. A technikai fejlődés és ezzel együtt az elképzelhetetlenül szép földgolyó tönkretétele évről évre, hónapról hónapra gyorsul. Mindannyiunk kötelessége, hogy próbáljuk megakadályozni annak a földnek, amelyen élünk, a folyamatban lévő rettenetes tönkretételét, és akármilyen szerény mértékben is, de mindenki hozzájárulhat ehhez a védő munkához. Gerald Durrell