Ugrás a tartalomra
Feledd, feledd a képzelt szép világot,
Nézd a magast, a fénynyel telt eget,
Vagy édesb tán a végtelen üdvénél,
Könyezni multad romjai felett?
Kapcsolódó idézetek
-
Ember! önző vágy vezérel.
Bánatával, örömével
Ezt az undok szép világot
Sorsodon át nézve látod.
Hogyha gondok elcsigáznak:
A világot éri vádad,
S ha örömre gyúl szived:
Nincs e földnél semmi szebb.
Reviczky Gyula
-
Leplembe burkolva könyökemre dûlök,
Kanócom pislogó lángjait szemlélem,
A képzelet égi álmába merûlök,
S egy szebb lelki világ szent óráit élem.
Berzsenyi Dániel
-
Téged látlak az egeknek
Magas, tiszta kékjében;
Téged látlak a vizeknek
Folydogáló tükrében,
Nappal a nap aranyának
Ragyogó láng-fényében;
Éjjel a hold világának
Reszkető ezüstjében.
Minden időperczenetben,
Mindennémû szegeletben
Üldözőm vagy szünetlen -
Hagy békét, óh kegyetlen!
Kisfaludy Sándor
-
Aludj, szavam fel nem zavar,
Hisz álmod oly tökéletes!
Ébredj? Fény várjon, zivatar?
Sírj és nevess?
(...)
Aludj! Még bûvkört jár vele
Egy álom: Szellemed nyugodt;
De szertefoszlik Édene
Ébred s zokog.
Edgar Allan Poe
-
Néz égre, földre, s nem tanál
Segélyt, mivel neked
Szolgálna; s búd hulláminál
Nyugtatná érzeted.
De mégis nyúgodj édesem!
Majd én a percet ellesem,
Midőn örömmel szolgálok neked,
Hogy fölviditsam kintelt életed.
-
Úgy fáj a szépség! Így lehet örök,
Lebeg fölöttünk, s a tenger fölött.
Hajóink szellemvitorlája hull.
Egyenlő sorsot ígért rég az Úr.
Az ő csatáit vívjuk, míg szabad,
Így süllyedünk el csillagunk alatt.
Többé nem halljuk, szívünk hogy kiált
Szorongva kérve éltet vagy halált.
William Butler Yeats
-
Hol van már a szép világ?
Számodra messze már,
De néha még a magasba vágysz,
Mint hulló kő zuhansz tovább.
Edda
-
Te a hegyek magasát, (...) az óceán partjait és a csillagok vonulását csodálod, de megfeledkezel arról, hogy az emberi léleknél nincs csodálatosabb.
Szent Ágoston
-
Boldognak lenni olyan könnyû. Lásd hát,
ne panaszold a pokol földi mását:
hûtlen barát, kilobbant szenvedély...
Tanulj újra veszteni, verekedni,
s a remény tükrében arcod keresni,
hogy rád kiáltson nagy merészen: - Élj!
-
Alattad a pokol, feletted az ég,
Mosolyogj a szemébe, ha bekopog a vég.