Fogalmak-szavak rápróbálgatásával úgy belecsorbítunk magába az érzésbe, hogy az rögtön kezd halványodni, eliramodni.

Kapcsolódó idézetek

1. Régi sérelmeinken rágódunk, vagy visszavágyódunk elmúlt állapotainkba; az elképzelt jövővel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk magunkat. Eközben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett. Popper Péter
2. Ami kifejezést nyer, elveszti intenzitását, és így elviselhetővé jelentéktelenedik. Emil M. Cioran
3. A nyelv eszközei megbabonázzák értelmünket. Ludwig Wittgenstein
4. Gyakran előfordul, hogy gondolataink csapdájába kerülünk - miközben a múlton rágódunk vagy a jövőn tépelődünk, elszalasztjuk a jelent.
5. A szavakat könnyen elfeledjük. A szívünket mardosó érzéseket az idő kíméletlenül számûzi az emlékeinkből. A végén nem marad semmi.
6. Az idő elmossa lassacskán az emlékeket, és mi hajlamosak vagyunk arra, hogy szívünkben hamis vagy megszépített illúziókat hordozzunk. Berkesi András
7. Ha túl sokszor ismétlünk el egy szót, annak elkopik a jelentése és elveszti a kapcsolatát a világgal. Chris Greenhalgh
8. Keresem azt, mikor még voltunk. Elhitetem magammal, hogy létezett az a pillanat. Aztán összetöröm. Elfelejtem. És ismét elfog a pánik. Albert Tímea
9. Ha ennyire kihúzzuk a fogalmaink lába alól a talajt, akkor hamar ott van az ember, hogy semmit sem tud mondani, legfeljebb egymás után hányni a szavakat, és aztán hányni, hányni, hányni, márpedig ezt kisebb erőfeszítéssel is elérhetnénk, például úgy, hogy bele sem kezdünk a gondolkozásba a gondolkozás fölött, hanem sodortatjuk magunkat a létben, hagyjuk, hogy pont úgy töltsük el a kimért időt, mint egy darab lecsupaszodott kő egy patak partján. Krasznahorkai László
10. A szavak szállnak, röpülnek. S az érzések összezsugorodva leszállongnak, mint a márciusi hópelyhek. El is olvadnak mindjárt. Ady Endre