Egy fára hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mint egy tárgyra a világ sok tárgya közül. De ha belegondolsz, ez olyan, mintha egy örvényt dolognak neveznénk. Egy örvény a folyóban persze napról napra ugyanolyannak tûnhet, de ezt az állandó formát csak a víz szüntelen áramlása tartja fenn. Az örvénynek egyetlen része sem mozdulatlan. Ugyanígy a fa sem egy statikus dolog. Ha elég hosszú időn át figyelnéd, láthatnád, hogy állandónak tûnő alakját a benne zajló, véget nem érő körforgás tartja fenn.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha kétszer ránézünk egy folyóra, akkor a folyó másodszor is ugyanaz lesz, de a víz már más. Az élőlények is olyan folyók, amelyek folyamatosan változnak, de a formájuk ugyanolyan marad. Arnold Van de Laar
2. A fák vándorlásával az erdő folyamatosan változik. És nem csak az erdő - az egész természet. Sok esetben ezért sem sikeresek az emberek bizonyos tájak megőrzésére tett próbálkozásai. Amit mi látunk, az mindig a látszólagos nyugalmi állapot egyetlen röpke epizódja. Az erdőben ez az illúzió szinte tökéletes, hiszen környezetünkben a fák a leglassúbb szerzetek közé tartoznak, így aztán a természetes erdő változásai csak sok emberi generáció során válnak megfigyelhetővé. Peter Wohlleben
3. A dolgok, amelyek látszólag függetlenül léteznek más dolgoktól, valójában létezésük és természetük révén mégis más dolgoktól függnek. A fáknak napfényre és vízre van szükségük, és valóban folyamatosan változnak általuk, illetve több más mindentől, amelyekkel kapcsolatba kerülnek. A folyamoknak, tavaknak és óceánoknak esőre van szükségük, az esőnek pedig a folyamokra, a tavakra és az óceánokra. Az embernek szüksége van levegőre, a körülötte keringő levegőnek pedig nem olyan volna az összetétele, ha az emberek nem lélegeznék be és ki. Másképp fogalmazva, semminek nincs immanens létezése; semmi nem tartalmazza az önmagán belül zajló létezés valamennyi összetevőjét; semmi sem elegendő önmagában és önmagának. Robert Wright
4. Folyó. Áramlik és tart valahova. Lehet állni a partján és lehet figyelni a folyást. A térkép megmutatja, hova folyik a folyó, de nem tár fel alapvetőbb dolgokat. Egy térkép sosem mutatja a folyó tömegének bensőséges mozgását. Frank Herbert
5. A fák ismerik és értik a folytonosságot. Könnyû nekik, hiszen hosszan élnek, és ha ki is dönti őket a szél, sokszor még a gyökerükről is képesek újra kihajtani. Mi emberek, itt lenn a földön, anyagba zárva, nem tudjuk, hogy nekünk is hosszú az időnk. Egy életnyi időtartamban gondolkozunk. A testünk valóban olyan sérülékeny és esendő. Meghalunk és elporladunk, ha lejár a kiszabott időnk. Szerintem a legtöbb ember el sem tudja képzelni, hogy más perspektívában is nézhetnénk a dolgokat. Nem látunk rá az életek láncolatára. De annyi történet van, ami csak akkor nyer értelmet, ha feltesszük, hogy nem a születéssel vagy a fogantatással kezdődött. Réczey Kata
6. Ha az ember órákig ül mozdulatlanul, a természet bekapcsol a körforgásába, mintha te is fa lennél. Mariam Petroszjan
7. A lét örök körforgásában a fa az összekötő az anyagi és szellemi minőség, a föld és az ég között. Mivel ágaik az égbe nyúlnak, gyökereik pedig a földbe kapaszkodnak, a fák az ég és a föld, a halandók és a halhatatlanok, az alvilág és a felsőbb szellemvilág közötti kapcsolatot is szimbolizálják. Réczey Kata
8. Minden állandó mozgásban van, és noha egy fal két téglája egyformának látszik, sosem lesz azonos a kettő. És ami még fontosabb, ugyanaz a tégla sem marad ugyanaz. Elhasználódik, észrevétlenül szétmállasztja a levegő, a hideg, a meleg, az eső, és ha évszázadokon keresztül figyelemmel kísérhetnénk, végül csak a hûlt helyét látnánk. Minden élettelen dolog szétforgácsolódik, minden élő haldoklik. Paul Auster
9. Ha az ember hömpölygő lávafolyamot, gőzgomolyagot vagy vízözönt néz, vagy szélben hullámzó mezőt, a szem és a lélek ott sem lel addig nyugalmat, míg meg nem találja az áradatban az ismerős elemeket... és bár ezek a formák állandó mozgásban vannak, határvonalaik sohasem élesek, sohasem egészek, sohasem ugyanazok, az ember mégis megragadhatja őket az elméjével úgy, hogy pislant egyet... s olyankor az idő megszûnik vízárként folyni, ehelyett pillanatok sora lesz belőle, amelyek bár szorosan követik egymást, mindegyiknek saját, egyedi formája van. Sjón
10. A hatalom formája mindig ugyanaz: végtelen, összetett, folyamatosan elágazó. Miközben élő, akár egy fa, egyre csak növekszik; önmagában teljes, de egyben sokaság is. Megjósolhatatlan, hogy milyen irányt vesz; a saját törvényeinek engedelmeskedik. A makk formájából lehetetlen levezetni az összes eret, amely a tölgyfa lombkoronájának levelein látható. Minél közelebbről nézi az ember, annál változatosabb a kép. Akármilyen bonyolultnak tûnik is fel, a valóságban még annál is összetettebb. Gátlástalan és szertelen, akárcsak az óceánba tartó folyók, akárcsak a villámlás. Naomi Alderman