Forr a világ bús tengere, oh magyar! Ádáz Erynnis lelke uralkodik, S a föld lakóit vérbe mártott Tőre dühös viadalra készti.

Kapcsolódó idézetek

1. Gyöngy veri az embert. Víz árad a földeken. Minden madár sző-fon; készül a könnyem.
2. Föltámadott a tenger, A népek tengere; Ijesztve eget-földet, Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje. Petőfi Sándor
3. Lázzal verő szivemnek vére forr, Mint boszorkány üstjében a bûvös víz. Gyúlt képzeletem mint meteor Fut át a világon és magával visz. Petőfi Sándor
4. Mert népem. Fajtám. Vérem! Fájdalma bennem ég! Szánd meg Uram Isten Attila nemzetét. Wass Albert
5. Múltadban nincs öröm, Jövődben nincs remény, Hanyatló szép hazám! Miattad vérzem én. Bajza József
6. Oh, remélj, remélj egy jobb hazát! S benne az erény diadalát: Mert különben sorsod és e föld Isten ellen zúgolódni költ. Arany János
7. Küzdés az élet, nyugvás a halál; Ha nyári égen fergeteg is áll, Mit féltek! Igy virul fel a vidék, S ha itt-ott fujt is, nem nagy veszteség. Madách Imre
8. Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét, Vérünkbe oltva ősök honszerelmét, Féltőn borulni minden magyar rögre, S hozzátapadni örökkön-örökre!... Sajó Sándor
9. Ha zúg vihar és ront a szél és életünknek tengere vad háborúra kél, s a zátony mirajtunk kacag; akkor se hagyj el engemet, a Sorsodat!
10. Szilaj lelkesedés Foly bennem, mint tüzár, A vérszag és a füst Megrészegíte már, Előre rontok én, Ha élek, ha halok! Utánam, katonák, Utánam, magyarok! Petőfi Sándor