Ugrás a tartalomra
Furcsa, ha van egy élő mûvünk, egy szörnyû mutáns verziója önmagunknak, aki szabadon rohangál és mindent tönkretesz. Vajon a szülők is így éreznek?
Kapcsolódó idézetek
-
Szörnyû, amikor a szülők problémái tönkreteszik a gyerekek legszebb perceit.
-
Van valami nagyon rémisztő abban, ha az ember kétségbeesettnek látja a saját szüleit.
Cecelia Ahern
-
Mi magunk is alkotások vagyunk, érdekesebbek, mint a saját mûveink.
Konrád György
-
A szülőket (...) cseppet sem a józan ész vezérli. Egyszemélyes ítélőszékként döntenek a sorsunk felett egész gyerekkorunkban, és olybá tûnik, mintha a legkisebb vétségért is egyből életfogytiglani büntetést rónának ki.
Trevor Noah
-
A mûvészek mind kicsit furcsák, kicsit bolondok. Ha nem lennének azok, nem látnák máshogy a világot, és nem imádnánk őket ezért.
-
A szülők viccesek: amíg körülöttünk nyüzsögnek, addig az őrületbe kergetnek, aztán miután elmennek, az ember úgy érzi, fölrobbant a világa.
-
Tudod, milyen könnyen vádolnak az emberek minket, mûvészeket azzal, hogy a jó ég tudja, mit meg nem engedünk magunknak, sebeket osztunk a hozzátartozóinknak, azoknak a szerencsétleneknek, míg mi, a szörnyetegek, erkölcsi fertőben és alkoholban tobzódunk. Hát akkor valamelyik rendes állampolgár, aki felháborodik minden gesztusunkon, pillantásunkon, szavunkon, próbáljon meg akár egyetlen napot eltölteni a tisztességes életéből a mi fordulatszámunkon! Azzal a szívünkben mûködő vulkánnal, amit egész nap hordozunk magunkban.
Grzegorz Musial
-
Szerettük szüleinket, de nem értettek meg bennünket. Azt tették, amit az ő szüleiktől is tanultak, csak külsőleg mutatták, hogy a világot úgy veszik, ahogy van.
-
Az életünk egy furcsa kis mese,
szeszélyes játék, bús színész dolog,
minden egy szürke váz körül forog,
fénnyel cifrázva, könnyel is tele...
Az életünk egy furcsa kis mese.
Wass Albert
-
Megszületünk, s gyerekfejjel még azt hisszük, hogy itt valami mese vár, csodavilág - aztán rájövünk, hogy az egész csak pocsék, fárasztó realitás.
Müller Péter