Ugrás a tartalomra
Szerettük szüleinket, de nem értettek meg bennünket. Azt tették, amit az ő szüleiktől is tanultak, csak külsőleg mutatták, hogy a világot úgy veszik, ahogy van.
Kapcsolódó idézetek
-
A szüleink szerettek volna szeretni minket, csak nem tudták, hogyan.
Feldmár András
-
Miért van az, hogy a szüleim, akik olyan jóságosak, és annyira szeretnek, sehogy sem tudják felfogni, miben is élünk mindannyian? Sem a gondolataimat, sem az érzéseimet? Vagy velem is ugyanez lesz majd, és a gyerekeim rám is ilyen értetlenül néznek majd, és azt gondolják: az apánk olyan jóságos, és annyira szeret bennünket, de nincs miről beszélni vele? Bele van bonyolódva a saját unalmas, érdektelen világába. Nem, ilyen nem eshet meg velem.
Ljudmila Ulickaja
-
Nem alakíthatjuk gyermekünket olyanra, amilyenre szeretnénk. Úgy kell elfogadnunk és szeretnünk őket, ahogy Isten adta.
Johann Wolfgang von Goethe
-
Már felfedezte, hogy voltak a felnőtteknek olyan dolgai, amiket egyáltalán nem értett, voltak olyanok is, amiket nem volt szabad megértenie, és voltak olyanok, amiket megértett, de úgy kellett viselkednie, mintha nem értette volna őket.
-
A szüleink (...) aggódtak helyettünk, és ők vállalták értünk a nehéz dolgokat, hogy mi gyerekek maradhassunk. Mindig kinevettük, unalmasnak meg értelmetlennek tartottuk a felnőtteket, pedig megvédtek bennünket, biztonságossá tették számunkra a világot, hogy játszhassunk benne. Nem akarok felnőtt lenni.
Charlie Higson
-
A dolgok sose úgy mennek, ahogy hisszük. Azt gondoljuk, értjük a világot körülöttünk, de valójában csak a külsőt látjuk, olyannak, amilyennek akarjuk. Megpróbáljuk megszokni.
-
Mit tudtak nékem mondani a világról azok, akik apám házában megfordultak, vagy akikkel az egyetemen nap mint nap találkoztam? Csak azt, amit én is láttam. Semmi újat. Õk is - éppen úgy, mint én - csak a felületet látták a környező életből, de én sejtettem, hogy az élet ennél több, mélyebb, és én szerettem volna ebbe a mélységbe hatolni.
Berkesi András
-
Nem azok vagyunk, akik lenni szeretnénk. Azok vagyunk, akinek a társadalom akar látni minket. Azok vagyunk, akinek a szüleink elképzeltek minket. Senkinek sem akarunk csalódást okozni, óriási szükségünk van rá, hogy szeressenek. Ezért inkább elfojtjuk önmagunkat.
Paulo Coelho
-
Mire a kamaszok megfogalmazzák, hogy nem szeretnének olyanok lenni, mint a szüleik, akkorra már olyanok, hiszen kiskoruktól kezdve őket látták, és tőlük tanulták el a mintákat.
Csernus Imre
-
Sokat tanulunk a szüleinktől (...). Nem csak azt tanuljuk meg tőlük, hogyan kell viselkedni, hogyan viszonyuljunk a dolgokhoz, hanem azt is, hogyan tanuljunk az ő hibáikból.
Bordán Lili