Furcsa, hogy ez is én vagyok, ki el tud menni fájdalmatlanul, nem vádol, nem fogadkozik, nem sóvárog az elveszett után. Nem a csapást érzi a változásban, törvényt, mely ûri kristályszigorával reményt hoz mégis, váratlan jövőt.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem vagyok boldogtalan, és szánalmat sem akarok kelteni senkiben. Vagyok, amilyen vagyok, s ennyivel meg is elégszem. Nagy vigasz, hogy van, akinek még nálam is rosszabb a sora. Lehetséges, hogy van Isten, de az adott történelmi pillanatban, s mindazok után, ami megtörtént velünk, ugyan mi jelentősége van ennek? A világ talán jobbá lett annál, amilyen? Igen, talán, de mivégre annyi kérdés? Sikerült megmaradnom, s noha a látszat csal, része vagyok az emberi nemnek. Mario Vargas Llosa
2. Fura dolog ez a vágy... ahogy jön, úgy el is múlik. De amikor benned van, akkor hajt előre, és egyszerûen nem is gondolsz arra, hogy megbántasz másokat. Fejős Éva
3. Jó, hogy az lehetek, aki valójában is vagyok. Nem változtam egy kicsit sem, és jobb lesz, ha senki sem várja tőlem, hogy olyan legyek, amilyen nem vagyok. Kimi Raikkönen
4. Vannak emberek, akiknek a sérelmeit nem koptatja meg, nem hervasztja el az idő; én nem okulok és nem felejtek (...), minden érzelmemet frissen, jégbehûtve viszem magammal. Hevesi András
5. Jó, ha van valami, amibe mégis bízik az ember. Hiszen nem azért, mintha az segítene rajta. De mégis csak más az érzés. Nyugodtabbá teszi az embert.
6. Örülök azoknak a hibáknak, amiket elkövettem. Nincs bennem olyan, hogy "ha valaki akkor azt mondta volna, hogy, akkor minden másképp lenne... ", mert lehet, éppen úgy lenne másképp, ahogyan az nekem nem lenne jó. Fluor
7. Jól van ez így. Ki felszabadulásra vágyik, ki kapaszkodókra. Nincs átjárás, semmi sem változik. Simon Márton
8. Az író semmitől sem fél jobban, mint a boldogságtól, ami érthető is, mert az írás konzerválás, rögzítés, rendezés, a boldogság azonban kitér a nyelv elől, menekül a szavak elől, a mulandóság mögé rejtőzik, és darabjaira hull, ha megpróbáljuk megmagyarázni. Nelio Biedermann
9. Az ember, ha jól él, tudja, hogy változásban él. És nem fél a változástól. Mint akit sodor az idő folyója, s nem kapaszkodik oldalt az ágakba, kövekbe, hanem hagyja sodorni magát. Bízik benne, hogy jó felé megy. Müller Péter
10. Kár, hogy oly mulandók a pillanatok, amikor az ember nemes és tiszta és az angyalokkal rokon - hogy elfutnak, és az összetett, semmilyen Én marad, akiről nem lehet másképp beszélni, mint óvó gyengédséggel és enyhe iróniával. Szerb Antal