Ugrás a tartalomra
Gyakran hasonlítjuk agyunkat a számítógépekhez, a technológia valaha létezett legösszetettebb formájához, de ez az összehasonlítás mégsem állja meg a helyét. A számítógéppel ellentétben az agyba bejutó bármilyen információ képes megváltoztatni az agy kapcsolatait, és az agyunk rugalmas, hálózatos felépítése miatt soha nem tudunk információt elkülönítve feldolgozni. Míg egy számítógép képes objektíven elemezni és rendszerezni az adatokat, addig minden, amivel mi kapcsolatba kerülünk, átmegy az egyedi szûrőrendszereinken, így olyan gondolatokat kapunk, amelyeket akkor is helyesnek érezhetünk, ha éppenséggel teljesen tévesek.
Kapcsolódó idézetek
-
Az ember (...) azért tarthatja kézben saját jövendőjét, mert az agy sok vonatkozásban hasonló egy újonnan szerkesztett géphez: a számítógéphez. A számítógép is szerkezet, mint annyi más konstrukció, de hogy mit képes elvégezni, az nem csupán a nyers váztól, hanem finom elektronikus vagy mágneses szerkezetétől is függ, amelyet programozással megváltoztathatunk.
Szent-Györgyi Albert
-
Az agy nem az a gép, amelynek valaha gondoltuk. Noha a különböző agyi régiókhoz különböző mentális funkciók kapcsolódnak, a sejti összetevők nem alkotnak állandó struktúrákat, és nem játszanak merev szerepeket. Rugalmasak, a tapasztalatokkal, a körülményekkel és a szükségekkel együtt változnak.
Nicholas Carr
-
Az ujjlenyomatokhoz hasonlóan nincs két egyforma agy. Amit teszünk, gondolunk, mondunk és érzünk, mind befolyásolja legnemesebb szervünk fejlődését, a fejlődés újabb változásokat generál, egészen addig, amíg az akció és reakció láncolata már túl bonyolult ahhoz, hogy felgöngyölítsük vagy visszacsináljuk. Az agyunk tulajdonképpen önmagát építi fel. Nemcsak az adott személy egyedi szükségleteit és funkcióit szolgálja, hanem az illető egyedi tapasztalatai is formálják.
-
Agyunkat túl gyakran hagyjuk helyettesíteni az okoskészülékekkel, az okoskészülékeink pedig, nos, kissé elbutítanak minket. Agyunk a legmagasabb szintû adaptációs gépezet, amely a fejlődés látszólag végtelen magaslataira képes. És ennek ellenére gyakran elfelejtjük megadni neki azt az igénybevételt, amire szüksége van.
Jim Kwik
-
Az agyunk megváltoztathatja az emlékeinket, ekképpen dolgozza fel a traumát, így végül arról, amit megtörténtnek hiszünk, kiderül, hogy egész más, mint ami ténylegesen történt. És máshogy emlékszünk emberekre, mint amilyenek a valóságban, vagy hogy kik ők egyáltalán.
-
Testünk/elménk mindent megörökít, amit az életben átélünk. Mintha összetett feldolgozási rendszerekkel, a lényünk mélyére beágyazott merevlemezzel rendelkező számítógépek lennénk: testünk és elménk magában foglalja egyéni észleléseink minden részletét, beleértve családunk szabálykönyvét is. Néhányan mindennap képesek megváltoztatni testük/elméjük számítógépét, az új adatok beérkezésével és az elavult információk felülírásával, mások azonban ritkán változtatnak, újra meg újra a régi történeteket játszva... Amikor családod észleléseit rögzíted, tested/elméd számítógépében, rendszered elkezdi átszûrni élményeidet a tárolt észleléseken. Ha a negatív szûrők miatt úgy döntesz, hogy értéktelen vagy esetleg nem vagy elég jó, az elindít egy ismétlési ciklust, és minden helyzetet egy szennyezett lencsén keresztül látsz - kizárva a valóságról szóló más, esetleg egyidejûleg létező véleményeket.
-
Az agy esendő. Hiába lakozik benne az öntudatunk, és minden tapasztalatunkat ő irányítja, e rendkívül fontos feladatok ellenére meglepően zavaros és rendszertelen a mûködése. Elég csak ránéznünk, hogy belássuk, valójában milyen nevetséges is az agy. A formája egy mutáns dióbélre, vagy még inkább a lovecrafti rémvilágból előbújt rumos zselére, esetleg egy leharcolt bokszkesztyûre hasonlít. Persze tagadhatatlanul megkapó, de azért közel sem tökéletes. Tökéletlenségei pedig mindenre hatással vannak, amit az emberek tesznek, mondanak vagy éreznek.
-
Valójában sosem tudjuk, mit gondol vagy érez egy másik személy, csak feltételezhetjük, hogy ezt vagy azt. Ezek a feltételezések pedig a saját bensőnkből fakadnak. Az agy egyszerûen nem tud mit kezdeni a hézagokkal, így aztán kipótolja azokat. Legyen az egy másik ember története vagy cselekedete. Csak sokszor ezek köszönőviszonyban sincsenek a valósággal.
Bucsi Mariann
-
Az agy az ember legkülönösebb szerve. Tanul, változik, alkalmazkodik. Megmondja, mit látunk, mit hallunk. Ettől szeretünk. Szerintem itt van a lelkünk. De nem számít, mennyi kutatást végzünk, senki se tudja megmondani, hogy a szürkeállomány a koponyánkban hogy mûködik. És amikor megsérül... amikor az emberi agyat sérülés éri... nos... akkor válik még különlegesebbé. Senki se tudja, hol végezzük.
-
Szeretjük hinni, hogy az agy mindenre képes, hogy nincs olyan, amit ne tudnánk megtanulni, elsajátítani, ha rászánjuk magunkat. De (...) vannak dolgok, amikre az agy nem képes. Olykor, amikor megoldhatatlan problémával állunk szemben, nem az agy képes azt megoldani, hanem a szív.