Valójában sosem tudjuk, mit gondol vagy érez egy másik személy, csak feltételezhetjük, hogy ezt vagy azt. Ezek a feltételezések pedig a saját bensőnkből fakadnak. Az agy egyszerûen nem tud mit kezdeni a hézagokkal, így aztán kipótolja azokat. Legyen az egy másik ember története vagy cselekedete. Csak sokszor ezek köszönőviszonyban sincsenek a valósággal.

Kapcsolódó idézetek

1. A másikról mindig csak elképzelhetünk dolgokat. Sosem tudhatjuk biztosan, még azt sem, hogy a legforróbb vallomás igaz-e, vagy csak színjáték vagy megszokás, hogy valóban úgy érzi-e, vagy csak tudja, hogy úgy kellene éreznie, és kész azt állítani. Javier Marías
2. Önmagunkat sem érthetjük meg teljesen soha, nemhogy valaki mást, akit csupán a saját szubjektivitásunk torzító lencséjén át láthatunk. A képben, amit róla alkotunk, mi magunk is benne vagyunk. A másik ember személyiségéből ráadásul csak annyit láthatunk, amennyit a szavai és a cselekedetei megmutatnak, sosem az egészet. Arra pusztán következtetnünk lehet, így máris megduplázódik a torzító hatás. Kartali Zsuzsanna
3. Nincs rá bizonyítékunk, hogy a többi ember a miénkhez hasonló öntudattal rendelkezik és él. Azt tudjuk, hogy mi rendelkezünk öntudattal, mert közvetlen tapasztalásunk van a gondolatainkról, az érzéseinkről, arról a megfoghatatlan valamiről, hogy milyen érzés élni, de mások öntudatáról nincs tapasztalatunk, és ezért... és ezért nem tudhatjuk biztosan, hogy mások is élnek, valóban élnek, és úgy tapasztalják meg az életüket, ahogy mi a sajátunkat. Lehet, hogy csak mi vagyunk olyan valódi személyek, akiket emberekként viselkedő, üres bábuk vesznek körül, ám nincs olyan belső életük, mint nekünk.
4. Az agyunk megváltoztathatja az emlékeinket, ekképpen dolgozza fel a traumát, így végül arról, amit megtörténtnek hiszünk, kiderül, hogy egész más, mint ami ténylegesen történt. És máshogy emlékszünk emberekre, mint amilyenek a valóságban, vagy hogy kik ők egyáltalán.
5. Nem tudjuk, nem tudhatjuk, mi jár mások fejében. Nem tudjuk, nem tudhatjuk, mi motiválja az embereket arra, amit tesznek. Soha, de soha nem tudhatjuk. Vagy legalábbis nem egészen. (...) Egyszerûen nem ismerhetünk meg igazán senkit.
6. Az embereket néhány apró adat alapján ismerjük meg, amit tudunk róluk, és mindezt áteresztjük egy személyes szûrőn. (...) Saját elménk tölti ki a személyiségükhöz kapcsolódó ûröket. De kik valójában azok, akiket ismerünk? Mi a lényegük? (...) Az igazság az, hogy soha nem tudhatjuk meg, hogy a másik kicsoda. Mást nem tehetünk, mint felfegyverezzük magunkat azzal, amit igaznak hiszünk: az érzéseinkkel. Szerelem, düh, vágy, boldogság, félelem, barátság, ezek mind az agy vezérlőrendszerei... és ha sikerül bíznunk bennük, akkor segítenek megtalálni azt, amit keresünk.
7. Az ember nem mindig képes különbséget tenni a valóság és az érzelmek által befolyásolt igazság között. Az utóbbi akár csalóka képet festhet, bár legtöbbször erről nem akarunk, így nem is fogunk tudomást venni. Marta Rovira
8. Néha vannak olyan gondolataink, amiket saját magunk sem értünk. Gondolatok, amik még csak nem is igazak, nem is tükrözik igazán az érzéseinket, de a fejünkben kavarognak, mert érdekes rájuk gondolni. Jay Asher
9. Mindig mindent ismerünk. Nem felfedezzük őket, nem tudomást szerzünk róluk. Egyszerûen eszünkbe jutnak bizonyos dolgok, amiket korábban elfelejtettünk. Guillermo del Toro
10. Az ujjlenyomatokhoz hasonlóan nincs két egyforma agy. Amit teszünk, gondolunk, mondunk és érzünk, mind befolyásolja legnemesebb szervünk fejlődését, a fejlődés újabb változásokat generál, egészen addig, amíg az akció és reakció láncolata már túl bonyolult ahhoz, hogy felgöngyölítsük vagy visszacsináljuk. Az agyunk tulajdonképpen önmagát építi fel. Nemcsak az adott személy egyedi szükségleteit és funkcióit szolgálja, hanem az illető egyedi tapasztalatai is formálják.