Gyász: elmentél és én lassú záporokkal elsirattalak.

Kapcsolódó idézetek

1. Megtörtént az elkerülhetetlen, az eső lecsendesedett, és ő elment. Úgy éreztem, mintha valaki kiszakított volna belőlem egy darabot.
2. Szomorú volt. De ez amolyan mulandó szomorúság volt. Olyan szomorúság, amit az idő meggyógyít. Stephen Chbosky
3. Míg utait a temetőnek Tûnődve, csöndesen rovom: - Lassankint megvigasztalódom A domboruló hantokon: Szép Ernő
4. S míg libeg búsan, szerelemben, Én kikacagom kósza árnyad, Felé fúvok: menj, elbocsátlak. Ady Endre
5. Úgy mentél el, mint a madár, elköszönni már nem tudtál. Tiéd a csend és a nyugalom, miénk a könny és a fájdalom.
6. Melléd simulok, elmesélem: butaság volt az elmenésem, de jó volt a távol. ott égett belém: hiányzol. Birtalan Ferenc
7. Békülj ki, mondom, nem kell megokolnom: nagyon hiányzol, mint fény az árnyból.
8. Elbúcsúztunk hát gondolatok peregnek és a könnyeim. Maszaoka Siki
9. Odavetted tenyeredre a szívem, s a földnek fordítottad lassan.
10. Fülelve lesem, ahogy az ablakon pattog a zápor, csepp a cseppre. S te rám mosolyogsz biztatón.