Gyermek-szívvel elfelejtem, Hogy csalóka, ámító az őszi fény S hogy engem megcsalt eddig Minden álom, minden tündöklő remény.

Kapcsolódó idézetek

1. Gyermek vagyok, kinek lelkén Minden napfény, minden sugár átragyog, Eltemetek, elfelejtek Minden sebet, minden régi bánatot. Ady Endre
2. Sütkérezem elálmodozva A bágyadt, őszies napon. Lelkembe' nincs virág, verőfény, Csak hervadt, néma fájdalom. Tévedt madárként egy-egy emlék Repûl át néha szívemen, S szelíden, könyeimet áldva, Te újra megjelensz nekem. Reviczky Gyula
3. Érdekes visszatekinteni a gyerekkorunkra. A részletek elhomályosulnak, a napok összemosódnak, de az a jó, hogy minden fájdalom eltûnik, és csak szeretetre emlékszünk.
4. Dermedt szívvel állok, csak az ágak ingó dércsipkéje sejlik távol; halk zajával a sikló madárnak száll fölöttem édes ifjúságom. Keresztury Dezső
5. Mint engem csalt, csalják meg úgy, Mint elhagyott, hagyják el úgy, Undor és vágy rágjon szívén, Szenvedje át mind, amit én. Tóth Kálmán
6. Álmodom még, hogy visszatér, És úgy, mint rég, velem lesz mindig. Hazug az álom, bármily szép. Õ nem jön már, s hiánya pusztít! Miklós Tibor
7. Tudom, mi bántja a szívedet, Add nekem most a könnyedet, Az álom lassan véget ér, A remény mindig megmarad, A lelkedben él, S mi emlékszünk majd rád, Ne félj!
8. Átrepülnék hozzád mindenen, Rajtad kívül minden végtelen. Hideg szellő fújja arcom, Itt vagyok, de mégsem látszom, Hiszen a szívem Ott maradt, nálad hagytam.
9. Az élet színe, illata is elvesz, Ha álmunk elveszett. Ábrándok tartják örök ifjúságban Az érző szíveket. Komócsy József
10. Szétfoszlott az ifjú remény s az álmok szivárványa is; aztán megtapasztaltam én, hogy az emberszív mind hamis. Emily Bronte