Szétfoszlott az ifjú remény s az álmok szivárványa is; aztán megtapasztaltam én, hogy az emberszív mind hamis.

Kapcsolódó idézetek

1. A világom darabokra hullott, és megtudtam, hogy szinte minden, amiben addig hittem, csak hazugság volt. Karen Marie Moning
2. A remény újra meg újra felütötte a fejét a lelkemben, hogy aztán fájdalmasan eltiporja a valóság. Stephenie Meyer
3. A szív összetörik, ha a reménység langyos áradata már nagyon is eltöltötte, és utána a rideg valóság ront rá! Alexandre Dumas
4. Gyermek-szívvel elfelejtem, Hogy csalóka, ámító az őszi fény S hogy engem megcsalt eddig Minden álom, minden tündöklő remény. Ady Endre
5. Felépítette magának a reményt álmainak anyagából, mely persze törékeny kis remény lett, naponta több tucatszor darabokra hullott és elpárolgott (...), de azért mégiscsak remény volt. Francis Scott Fitzgerald
6. Rájöttem, hogy a fájdalom, bármennyire ragaszkodik hozzá az ember, előbb-utóbb alábbhagy, és az egykor oly eleven, annyira imádott személy halvány, elmosódó árnnyá változik.
7. Gondolataim szanaszét kószáltak, s leszaggattak minden reményvirágot, mellyel útjukon találkoztak. Alexandre Dumas (ifj.)
8. Azt hittem, az igaz szerelme vagyok, és összetörte a szívem.
9. Tudom már, hogy érdek miatt minden kötelék szétszakad s nevetséges, hogy a reményből egy kevés, a legkoldusabb szív sarkában is megmarad. Kálnoky László
10. A túl sok valóság kiszorította az ábrándjaimat.