Hûtlen kedves! miért nem szóltál? Szép lassan csöndben óvatosan lehurkoltam volna kezemről az ezüstfonalat - hogy ne fájjon ha majd le akarsz szakadni rólam.

Kapcsolódó idézetek

1. Bizonytalanságomat azzal próbáltam leplezni, hogy mindig rövidre fogtam a mondandómat, ha arról beszéltem, hogy mit érzek iránta. Előfordult, hogy szerettem volna többet mondani, de mire összeszedtem a bátorságomat, már el is illant a pillanat. Nicholas Sparks
2. Sírom szélérûl mondom, hogy örömest szenvedtem... Azzal a gondolattal szállok le csendességem boltjába, hogy hív voltál... és ha az nem voltál - én megbocsátok... Ott, ahová én megyek, nincs haragtartás! Ott majd öszvetalálkozunk, és ott majd - bátran szerethetünk. Kármán József
3. Úgy vártam én minden szavad, De ajkad néma maradt, És láttam, te is úgy fájlalod, Hogy nincs mit mondanod, A búcsú könnyû volt neked, A bánat nekem maradt, Mert úgy, ahogy én szerettelek, Szeretni nem szabad. Galgóczi Erzsébet
4. Ha szeretsz valakit, ne szólj egy szót se. Hallgass! S a csöndben üzend ezt a néma zenét. Vagy tudod mit? Ha félsz, hogy nem hall, mert még nincs hozzá füle: fütyülj neki! Mindenkinek van egy titkos füttyjele. Ha meghallja, talán megdobban a szíve. Müller Péter
5. Nyugodalomra megyek, már itt van, kedves, az órám; El kell hát válnunk haj! nem akarva is el. Mig kiadom lelkem, tartóztasd könnyeid; ekkép Meghalnom nem lessz kétszeri kínos okom. Vitkovics Mihály
6. Ó, gyöngéd, drága kéz, bocsáss meg, ha nagyon megszorítottalak: szerelmes vágyamon könnyítettem, mikor így átkulcsoltam ujjad.
7. Csitt, kedvesem! ajkam ajkadra teszem, hogy a hang ne sodorjon el tőlem-tőled hogy a szó ne takarjon el előlem-előled most a csend beszél nekem-neked most valami elkezdődik életem-életed... (...) Csitt, kedvesem! beszélgessünk szavak nélkül szerelmesen.
8. Fogadd hát, Kedves, ezt a kis virágot szívesen tőlem, s e csendes dalt is. Látod, csak üdvözölnek s mit sem kívánnak Tőled, s ha megfakultak, úgyis eldobod őket.
9. Nem is kéne hozzám szép szavakat szóljál, csak egy icipicit énvelem is volnál, csak úgy, hogy énhozzám közelebb hajolnál, hogyha rám éreznél, hogyha rám hangolnál. Nem is a szemedért, karjaidért, szádért, nem is a szemedben rejtező világért, hanem minden szóért, minden tikkadt vágyért. Fekete Vince
10. Megtehetnéd - a kedvemért - Hogy lábujjhegyen távozol. Halkan csukod az ajtót életemre. Elmész szépen, és nem kukucskálsz, Nem kell, hogy lássad, mennyire fájsz.