Ha a csend beszélni tudna, Hol nevetne, hol meg sírna, Fekete is fehér volna talán. Víziók és vallomások, Érzések és hazugságok, Érzések és kívánságok Megtörnének, széttörnének Tükörfalán a beszédnek.

Kapcsolódó idézetek

1. Akarsz-e bújni, velem összebújni zord teleken? És lángra gyúlni fázós, fehér reggelben. A hóba írni édes titokból szőtt rejtjeleket, Hogy szóra bírni más ne tudja senki sem. Dés László
2. Ha nem hallod is, talán érzed. (...) Színes gondolatok talán eljutnak az emberekhez a bezárt ablakon, ajtón, sőt a falon át is. Amikor itt állok a hidegben, és szívből kívánom, legyél újra egészséges és boldog, talán elfog egy kis jóérzés, bár nem tudhatom, miért. Frances Hodgson Burnett
3. Ha a csend beszélni tudna Négymilliárd hangon szólna Mindarról, mi bennünk rejtve él Vágydal szólna száz szólamra Minden gondolat dobolna Millió szó összefolyna Ezer nyelven kavarogna S a világnak nem lenne titka. Adamis Anna
4. Eltûnni csendben, az volna jó, Ne fájjon többé, ha hazug a szó, Ne kelljen látnom, ha nem esik jól, Ne halljam meg, ha nem rólam szól. Ismerős Arcok
5. Van csendje a szorongásnak, a félelemnek, a dühnek, a boldogságnak, az elutasításnak, a fenyegetésnek, a meglepett örömnek, a vágynak... A csend talán a legkifejezőbb válasz, amire (...) az emberek képesek. De érteni kell, hogy mit fejez ki a csend. Popper Péter
6. Ha minden szót összevonnánk, elveszítenék a jelentésüket, vagy legalábbis nagyon megnehezítenék a megértést: szükség van a szünetekre, a szavak közti fehér helyekre. Paulo Coelho
7. Az ember nem mondja - viseli a gyászt. Attól, hogy hallgat, tán még feketébb lesz odabelül. Pedig jó lehet könnyülni. Vannak, akik a szavaktól könnyülnek. Szabó Magda
8. Ha egyedül barangolsz a sötét erdőben, másnak látod a világot, máshogyan gondolkodsz, kicserélődsz, más emberré válsz. Ha békére vágysz, lelki nyugalomra lelsz, ha nyomasztó tespedtségtől sorvadsz, lázadó szellem száll meg, ha feledni akarsz, felejtesz, ha emlékezni, emlékezel. Ha sírni akarsz, úgy, hogy senki se lásson, veled együtt sírnak a fák, ha nevetni akarsz, veled együtt mosolyog a hold. Dörnyei Kálmán
9. Kell egy hely, ahol a szomorúság színes ruhát ölt. Kell egy hely, ahol a festészet költészetté válik. Kell egy hely, ahol a festékfolt az ecset béklyójától megszabadulva megmutatja valódi önmagát. Kell egy hely, ahol a festményt nem csak láthatod, hanem érezheted is. Kell egy ilyen hely.
10. A csendnek olykor gyönyörû a hangja. Hallgatni mindazt, amit nem hallunk, csak érzünk. (...) Mert akinek nincs hallása, annak a szemei, a mosolya minden elárul, az ölelése erőt adhat. A csend hangja csodákra képes, mert akkor töri meg a szó, a hang, amikor a legfontosabb.