Amikor a nekem okozott sérelmekről s ártalmakról úgy feledkezem meg, ahogy egy hajó megfeledkezik a maga mögött hagyott hullámokról, vagy a talpunk megfeledkezik a nyomokról, melyeket a porban hagy... vagyis nem nézünk utána, elbocsátjuk, elengedjük, magunk mögött hagyjuk, mert nem a miénk többé: ez a megbocsátás. (...) A gyûlöletet, a sértettséget, a bosszúvágyat, a haragot eldobja az ember, mint egy kinőtt ruhát, s nem hurcolja tovább magával. Hagyja elmerülni, eltûnni, az örök feledés homályába borulni.

Kapcsolódó idézetek

1. A megbocsátás nem mossa el a fájdalmat. Nem jelenti azt, hogy alávetjük magunkat az ellenfélnek. Nem jelenti, hogy nyalogatni kellene a sebeket osztó kezet. A megbocsátás büszke, és fölülemelkedik a kavargó érzések zûrzavarán. A megbocsátás kilépés a fényre, mintha a sérelmek feledésbe merültek volna. Mintha az, aki fájdalmat okozott nekünk, nem is tett volna semmi rosszat, mintha a sebeket osztó kéz nem zúzta volna szét a szíveket. A megbocsátás önnön ellentétét is látja a gonoszban. Benne is meghallja, amit csak ő hall: a szeretet himnuszát.
2. Ha a "megbocsátás" annyit jelent: megígérem, hogy többet nem beszélek valamiről - nos, ezt kétségtelenül meg tudom tenni. De nem mindig okos dolog magunkba fojtani egy kellemetlen emléket. Ott forr, erjed a mélyben, és átjárja az embert, akár a méreg. Jean Webster
3. Az a szó, hogy megbocsátani, görögül úgy hangzik, hogy aphiémi. Azt is jelenti, hogy elengedni, elbocsátani, figyelmen kívül hagyni, maga mögött hagyni. Amikor az ember feloldja magában a kötelékeit, amikor nem tapad valamire vagy valakire érzelmileg, sem gondolatilag, amikor fájdalmát és sértettségét maga mögött hagyva elengedi az egészet: az aphiémi. Amikor nem nézünk utána, mert nem a miénk többé: ez a megbocsátás. Müller Péter
4. "Megbocsátani és felejteni" - tartja a mondás, és idealizáltan nemeslelkû énünknek nem is kell más. Csakhogy a valódi énünk számára már egyáltalán nem olyan egyértelmû a kettő közötti kapcsolat. Rendszerint felejtenünk kell egy kicsit ahhoz, hogy megbocsássunk. Ha már nem olyan friss a fájdalom érzése, könnyebb megbocsátani, ettől nem él már bennünk olyan elevenen az emlék, satöbbi, satöbbi. Ez a pszichológiai visszacsatolási lánc az, ami utólag visszatekintve megbocsáthatóvá teszi az olyan vétkeket, amelyek először feldühítettek minket. Ted Chiang
5. A megbocsátáshoz elengedhetetlen a sérelem és a sérelem által kiváltott érzések felidézése. Ez a lépés sokszor fájdalmas, dühvel és szorongással jár - a továbblépés ugyanakkor nem képzelhető el a negatív érzések kimondása nélkül. Megélt harag nélkül nem lehet megbocsátani. Szondy Máté
6. Megbocsátani annyi, mint már nem gyûlölni, lemondani a bosszúról. André Comte-Sponville
7. A megbocsátás (...) azt jelenti, hogy sohasem említjük meg a történteket. De még csak nem is gondolunk rá. Mélyen el kell temetni, hogy egyszer csak elmúljon.
8. A megbocsátás valójában a keserû emlékek állandó elhessegetését jelenti, egészen addig, amíg az idő begyógyítja a sebeket, elmúlik a düh, és feledésbe merül a bûn. Veronica Roth
9. A megbocsátás az oldószer, amely feloldja az önhittségünket összetartó ragasztót. Lazítja a "nekem igazam van, te meg tévedsz" érzését. Amikor meg tudok bocsátani, felismerem mások emberi mivoltát. Ruby Wax
10. A megbocsátás nem felejtést jelent (...). Azt jelenti, hogy elengedjük a másik ember torkát. William Paul Young