Ha a nagy emberek balsorsuk csapásai alatt elvesztik tetterejüket, ezzel csak azt bizonyítják, hogy csupán csak nagyravágyásuknak, nem pedig lelküknek erejével tar­tották magokat felszínen; és hogy a nagyobb fokú hiúságot leszámítva, ők is csak olyanok voltak, mint más ember.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek zöme, ha eltörik: törött marad. És ha veszít, nem tud a padlóról felállni. Ott marad. Nem is kell hozzá súlyos sorscsapás. Egy kis vesztés, egy közepes pofon, egyetlen csalódás elegendő, hogy egy életre föladja a küzdelmet. Mert nem ismeri lelke mélyét. Nem tudja, ki lakik benne, és milyen erős. Nincs hite élni. Müller Péter
2. A nagy emberek mások, mint az egyszerû halandók: a gyönyör fájáról nagyobbat szakítanak, de nagyobb veszélyt is vállalnak érte.
3. Az embereknek (...) az a szerencsétlenségük, hogy nem veszik észre önnön megváltozásukat, de ha egy perdöntő pillanatban próbára tétetnek, elárulják magukat. Szilvási Lajos
4. A nagy embereknek van annyi eszük, hogy csak akkor szolgáljanak magyarázattal, ha kérdezik őket. Az elhamarkodott magyarázkodás és mentegetőzés mindig a gyöngeség jele. Agatha Christie
5. Az emberek ezt tartják a legtöbbre: a hiúságukat. Az minden másnál erősebb. Ha egyszer megsértették őket, már nemcsak arról az egy sérelemről van szó, hanem magáról a Sértésről: mindig más a hibás, és mindig nekik van igazuk. És noha nem gonoszok (...), inkább végignézik ölbe tett kézzel a másik ember lassú pusztulását a közelükben, mintsem beismernék, hogy esetleg ők tévedtek. Romain Rolland
6. Megpróbáltatások idején valóban megnyilvánulhat az emberi lélek nagysága, de sokszor önzés és türelmetlenség uralkodik a betegszobában, nem pedig nagylelkûség vagy lelkierő. Jane Austen
7. Csak a nagy emberek kiváltsága az, hogy nagy hibáik legyenek. Francois de La Rochefoucauld
8. A kompromisszum nem más, mint ezer sebből elvérezni. Megfosztja a nagy embereket az elszántságuktól, a céltudatosságuktól, az elveiktől, míg végül kisszerû cselszövők lesznek belőlük, akik körmük szakadtáig kapaszkodnak a hatalomba. Amikor ez történik velük, a nagy emberekből hirtelen nevetséges, szánalmas alakok válnak. Simon Scarrow
9. Az ember ismételten el-elfelejti, hogy ami egykor jó volt, nem marad mindenkorra és örökre jó. Csak rója régi útjait, melyek hajdan jó felé vezették, baktat rendületlenül, noha már rég rossz irányba görbültek bevált ösvényei. Aztán már csak a legnagyobb áldozatok árán, keserves bajlódás közepette tud beletörődni abba, hogy a régi jó talán már megavult, s immár nem is jó. És így van ezzel kicsiben és nagyban egyaránt. Carl Gustav Jung
10. Az ember felülemelkedhet a dolgokon, és az igazi lelki nagyságból fakadó, őszinte közönnyel nézheti, amint az élete hol felível, hol a mélybe zuhan. Az ember tekinthet úgy a saját törekvéseire, mintha az egész csak hiúságok maszkabálja, bolondok tánca volna. Philippa Gregory